Volt egy tervem. Ígéretnek nem nevezném, mert szándékosan nem volt az, különben megszegtem volna. Úgy gondoltam, hogy minél hosszab időn keresztül minden nap fogok blogbejegyzéseket írni... 306 napig tartott. Nemrégen a sok teendő miatt (Tusványos, KMNyE) kezdett akadozni - tíz nap késéssel jegyeztem be újra a történéseket, gondolataimat.
Az utóbbi két hétben azonban egyáltalán nem írtam semmit. Ennyi volt, addig bírtam napi rendszerességgel írogani a blogot - úgy ahogy.
Sok dolog törént azóta, de egy nagyon. Régebben írtam róla, hogy nem fogok érzésekről írni, de most úgy gondolom, hogy szükséges erről is beszélnem, különben nagyon fontos dolgot hagyok ki az életemből.
Van valaki, akit úgy nevezek, hogy "N". Már néhányszor szerepelt a blogomban.
Kábé egy hónap óta minden jó - és kevésbé jó - dolgot együtt teszünk és mostanra már nyugodtan elmondhatom, hogy ez így jó. Minél tovább, annál inkább. Eddig ilyen nem volt. Mostantól van és lesz.
Ennek következménye lett: változtam. Szerintem jó irányba, de lehet, hogy a nagy Törvénykönyv másképp tartaná. Kit érdekel. Szeretem, hogy így van, és, hogy van.
A fentebb említett sok dolgot nagyrészt vele műveltem el, úgyhogy a későbbiekben, ha esetleg nem említeném, képzeljétek oda.
Most, aki ismer, meglepődött, hogy "nahát, mégiscsak van ilyen?". Igen, van, és velem történt!
Érdekesség, hogy olyan hibáimra jöttem rá, amiket eddig, ha másokban tapasztaltam, megszóltam őket, de nem vettem észre, vagy nem ismertem el, hogy bizony, bármilyen okos, ügyes, szép és szerény vagyok, de bennem is lakoznak effélék. Nem is kevesen. Ugye, milyen szép.
Olvassátok ezt a bejegyzést nagy szeretettel s mosolygással.
És a bónusz érdekesség, hogy eddigi elképzeléseimnek ellentmondva egyáltalán nem esett nehezemre, hogy leírjam.
Továbbiakban folytatódom, ha nem is napi rendszerességgel, de kérlek titeket, nézzétek ezt el nekem elsőáldozó mosollyal.
"Szerbusz, fiam, szerbusz!" -Babi néne
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése