A bejegyzés címe eredetileg "A tizedik" lett volna, de köszönet a ctrl+a és egy véletlenszerű billentyű egyszerre, ámbár akaratlanul történő leütése következtében negyed órányi bejegyezgetésem semmivé vált a bináris száok halmazának világában. Magyarul eltökéletlenkedtem egy csomó időt. Legalább wordot használnék. De nem, mert nekem jó a wordpad, nem kell túlbonyolítani az életet. Tessék, ez az eredmény. Így vegyetek dácsiát; nem lesz ctrl+z. Aki érti, érti. Na, de kicsit elszálltam.
Lényeg az, hogy itt ülök a Mexicoban a Three Amigosban, az egyetlen kikötőben, ahová az utóbbi időben kijöhettem. Ide is csak kéthetente. Nagyon jól esik már csak a parton lenni is. Nem azt mondom, hogy a hajón rosz, de azért na. Itt bömböl a jobbnál jobb zene, nyitott terasz, hullámzik az óceán hátán két nagyobbnál nagyobb hajóval: a Carnival Liberty és a Carnival Freedom egymás mellett kikötve. Szép látvány. Majd rakok fel fotót is, de most lusta vagyok. Túl jó a sör, hogy előszedjem a fényképezőgépet.
Várom már az időt, hogy megváltozzon az órabeosztásom (jövő hét remélhetőleg) és kimehessek Miamiba pénzt elverni. Akarok venni hangfalat és gitárt... de talán most ismétlem magam.
A meló egész jó most már. Megszoktam, mondhatni a napi 12 órát, de nem akarom elszólni magam. Valahogy úgy csinálom, hogy egyik nap alszom este héttől reggel fél ötig s utána melő, aztán két napon keresztül csak négy óra alvással simán jól bírom. Ezeken a napokon megyek a legénységi kocsmába, konditerembe (crew bar, crew lounge), ruhát mosok s társai.
Na, mostanra ennyit. Félretolom az elektrónikus téntát s belevetem magam a világháló fonalaiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése