Ne bántsatok azért, mert az "esküvő" szót a "vihar" helyett írtam be a szólásmondás helyére, de valahogy így van ez most. Holnap érzem, hogy akkora lótásfutás lesz, hogy senki se látja, hol a vége a dolgoknak, de ma ügyesen kitaláltuk "N"-nel nyugodtan, hogy lesz, mit holnap magunkra öltsünk, összeírtam békésen egy szekérderék játékot, amit szükség esetén el fogok játszatni a násznéppel s "At"-ékkal, lomhán verseket keresgéltem, amiket még nem tudom, hogy fogok kinyomtatni, mert megtanulni nem tudom, az szent. De ez így mind nyugisan megy, nem úgy, hogy az holnap fog történni. Lényeg, hogy fel vagyok készülve. Ha másra nem, a viharra.
Ezen kívül, hála a magasságos égnek, végre sikerült utolérnem magam blog terén. Megírtam ma vagy nyóc bejegyzést sima emberemlékezetből. Ez két dolgot jelent: vagy nagyon aktív és változatos napok voltak az utóbbiak, vagy nagyon jó a memóriám. Eme két dolog közül merem állítani, hogy a elsőben van nagyobb igazság, különben a szerénységem is nagy kellene legyen, az pedig még nem áll úgy. Tehát így.
Finom volt a majdnem romlott hal, de már öt órája ettem s még nincs bajom tőle, úgyhog no para.
S érdekesség, hogy: jaaaj s még annyi mindent be kell hozzak a sok lemaradásból s, hogy tetézzem a dolgot, elmonom, hogy ezek után még annyi időm sem lesz, vagy max annyi, vagy kicsivel kevesebb, vagy kicsivel több, vagy pont ugyanannyi, amennyi most volt. Aki felfedezi a hasonlóságot, az megnézett egy jó videót. Há nem? DE! Egy.
Aludjatok szépeket s, ha a lagzi engedi, vagy az ott szerzett fáradtság, még írok valamiket.
Jól van. Keziccsókolom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése