Kis szünettel

Nem írtam már egy ideje. Volt egy tíznapos tréningem napi két órában és annyira sokat elvett a szabadidőmből, hogy annak a fennmaradó csekély hányadában inkább aludtam. Tegnapelőtt vizsgáztam le belőle, megkaptam a Basic Safety Training diplomámat. Ez is csak amolyan tessék lássék vizsga volt. Aki kicsit beszélt angolul, átment valahogy.

Említettem az előző bejegyzésemben a filippínók érthetetlen kiejtését. A közvetlen főnököm, Eduard - akit mi csak Eduardonak szólítunk -, már nem a főnököm egy hete. Más jött helyette. A bekezdés viszont róla szól. Ő Fülöp-szigeteki. Úgy kell elképzelni, mint Doktor Bubót ferde szemmel, fehér ruhában, lapátfülekkel. Temperamentuma hirtelen, sokszor viccelődős, gyorsbeszédű, rendes ember. A beszéde érthetetlen. Lehet, hogy tud angolul, de legfennebb csak írni. Hogy beszédbe mennyire ülteti át ezt a tudást, nem tudom megállapítani a borzalmas kiejtése miatt. Nem elég, hogy a hangképzése annyira messze áll az angoltól, mint innen a Fülöp szigetek, de a rossz kiejtését - nem tudom, szándékosan-e - annyire felfejlesztette, hogy néha az odailló betű helyére olyan hangot selypít be, amit amúgy, mikor szükséges lenne, nem tud kiejteni. Hogy érthetőbb legyen: neki a hajó, az ship helyett "szip". Tehát elvileg nem tudja kiejteni az "s" hangot. De csak elvileg! Mert, mikor azt kellene mondja, távolság, azaz distance, akkora "distansz"-t mond a disztansz" helyett. Tehát nála az "s" az "sz", de néha az "sz" "s". Ki kell találni, mikor melyik. A "this is" nála "dit it", a "come back", "kám bák".
Az "f" helyett "p"-t mond, a "v" helyett "b"-t. Pldául cover=kóber, fortyfive=portipájp, follow=paló satöbbi. Továbbá valami krónikus selypítéskényszer is fellelhető nála, ugyanis. Nagyritkán sikerül kimondania a "v" hangot: portipájv, de ekkor valami zárlet következhet be az agyában, vagy egy sürgösségi algoritmus közbelép és nagyon gyorsan odateszi a helytelen "p" hangot az amúgy helyesen kiejtett "v" mögé. Az eredmény: portipájvp. Hihetetlen. Ha nem nézne úgy ki, mint egy tipikus filippínó, meg mernék esküdni, hogy ő egy kém, aki akarattal selypít.
De még nincs vége, Eduardo beszédjellemzése folytatódik. Amellett, hogy ennyire lehetetlen az akcentusa, még vannak más eszközei is, amikkel képes még érthetetlenebbé tenni a beszédét. Kérdő mondat alkalmával a "this is garbage" alakja nem "is this garbege?" lesz, hanem egy kis "e", vagy "a" hangot a mondat után toldva ekképp teszi fel: "this is garbage e?". Plusz még ehhez hozzájön a förtelmes akcentus, mellyel egybevetve így fog hangzani a felszólalás: "dit it garbidz e?" Na, ezt értsd meg, mikor a hadarva pörgő nyelvével egy tizedmásodperc alatt kimondja. Lehetetlen.
Három hét után úgy kezdtem megérteni, hogy mit beszél, hogy ezeket a mondatokat külön megtanultam, mint halandzsa nyelvet, mert az igazság az, hogy sok köze nincs az angolhoz. Nagyon sokszor még 10-20 másodperc beszéd után sem vagyok képes eldönteni, indiánul, oroszul, vagy angolul beszél. Persze, az esetek többségében az utóbbi.
Fejtörőként itt van néhány szava, amit, ha megfejtetek, kicsit megízlelhetitek, milyen az, mikor őt kell megérteni:
(a szavakat magyar kiejtés szerint írom úgy, ahogy ő ejti ki)
pamili
brekpast
kóber
pántri
vicc van
pinisz
dzaddz
szék
ditvassz
prenpráj
begyibörö
cif
Egyelőre ennyi jut eszembe. De már annyira jól megy, hogy, ha akarom, akkor képes vagyok a szavakat az ő kiejtésére formálni.
Ja és még a fentiek mellett meg kell jegyezni, hogy a beszéde nem az angol hangsúly szerint megy, hanem valami kőlönös, megmegyarázhatatlan, véletlenszerű hullámzás lelhető fel benne teljesen függetlenül attól, hogy a mondat vége fele jár, vagy éppen egy újat kezd el.
Összességében én úgy gondolom, hogy, ha ennek az embernek nem lenne keze, amivel gesztikuláljon és mutogasson, soha senki nem értené meg idegösszeroppanás nélkül.

Ennyit a kiejtéséről. Most lassan kell menjek dolgozni. A következőkben majd beszámolok a napi dolgaimról.

Minden jót!