Az év legfosabb napja

Egyhangú volt, jóformán nem csináltam olyan dolgot, ami vajmi keveset megdobta volna a hangulatom.
Reggel felkeltem, már tudtam, hogy ez egy fos nap. Megreggeliztem, leültem a gép elé. Megírtam egy mellékletet Pisáról, ami a nap legfőbb tevékenységének számít, ezért büszkén linkelem. Lesz majd még több is.
Gitároztam valami szomorú, egyhangú énekeket. Rájöttem, hogy kellene tanulni. Nekifogtam filmezni, hogy ugye az is egyféle angol tanulás. Megnéztem "Michael Clayton"-t. Jó film volt, de semmit nem mozgatott meg bennem. Aztán mindjárt mondok még valamit később a filmről.
Na, utána egy nagyon mosogattam nagy ímmel-ámmal. Visszaültem, honfoglalóztam, semmi kedvem nem volt ahhoz sem. Csengettek, kopogtak, nem érdekelt, ki az. Gondoltam, ha fontos, felhív. Nem hívott szerencsére. Tovább üldögéltem, próbáltam valami inspiráló zenét hallgatni, sikertelenül. Általában fél óra kellett, míg rájöttem, hogy lejárt egy dal. Sok volt a csend. Megnéztem egy Popper előadást, sok okosat mondott, de nemigazán vidított fel. Beszélgettem messengeren, másnak is ilyen kedve volt. Hazajött "At", neki is ilyen kedve van. Ez ilyen.
Ez egy fotoszintetizálós, vegetálós nap. Semmi sem jó, semmi sem rosz. Idén még nem volt ilyen, de lehet, tavaly se.

Finom volt a kolbászos laska nagy kényszeregve.

Érdekesség, hogy a mai filmet már egyszer láttam kb két éve, de mégis végignéztem. Az ok az volt, hogy mindig csak egyes részleteknél jöttem rá, hogy ezt a filmet eddig a részig már láttam, na, de midig arra gondoltam, hogy lehet lehet, hogy a következő mozzanatnál tovább nem néztem annak idején. A végén kiderült, hogy de igen. A jó az benne, hogy csak a végén jöttem rá, hogy láttam, ekképp teljesen újnak tetszett.

Mindenkinek egy színesebb napot kívánva holnapra búcsúzik Kedves Péter innen, a négy fal közül.
Csókolom!

Felkészülődés

De csak lelkileg. Holnap Czárán, aztán, kitudja, Marosbike.
Befejeztem teljesen a biciklimet, mostmár végre minden oké rajta, indulhat a menet.

Elszámoltam a diszpécserrel a hetet, úgyhogy jöhet a mozgalmas hétvége.
Megpróbáltam összehozni valami éneket is, de semmi jó nem sült ki belőle, úgyhogy egyszerű gitározgatásnak lehet csak nevezni azt, amit műveltem. Kedvem egyhangú, lapos. Ez azt kell, hogy jelentse, hogy holnap könnyedén jobb lehet, mert amihez viszonyítom: a mai.

Érdekes meglepetés ért ma este, de, persze ezt csak azért, hogy eggyel több kíváncsi legyen a világon. >:)

Mai érdekesség: ami a miénk, az a miénk? Ha megszerzünk valamit, mi biztosít minket affelől, hogy az a miénk? Pl a házam: enyém, családomé, országomé? Vagy a pénzem: enyém, bankoké, polgártársaimé? Bonyolult, nem? Hát, még, ha azt kérdem, a feleséged, férjed, barátod, barátnőd, szerelmed? Mind birtokos jelző, de vajon, helytálló?

A sok talány után elmondom, hogy finom volt a tojásrántotta kenősajttal (mondhatni, omlett).

Mindenkinek pihentető pihenést, főleg azoknak, akik holnap túráznak.
Pápá!

Új gumik

Na jó, nem teljesen újak, de az idén még nem voltak az autón. Végre sikerült kicserélni. A kormány apró rázkódása is egyből elmúlt, ami azt jelentette, hogy ahol tavaly tetettem fel a téli gumit, ott nem rakták fel rendesen. Többet oda se megyek.
Ja, s ma délelőtt még meg is mostam szép tisztára a kocsit.

Volt még sok gitározás, meg éneklés tavakon-tópartokon (óriási a zillető a videón), meg autókázás és tiszta jó volt. "E" megtanította a tizenkét angol igeidőnek a nevét, meg elmondta, hogy miről is szólnak azok valójában, így már majnem tudok angolul. Már csak az van hátra, hogy melyiket hogy kell használni. De majd arra is s biztos még sok ilyenre sor kerül majd :D

Holnap este indulok Brüsszelbe, úgyhogy valószínűleg nem leszek bőbeszédű az elkövetkező pár napban, számszerint péntekig.

Érdekesség: tegnap este vettem észre, hogy valaki rákattant amerikából a blogomra és lefordíttatta google tanslatorral. Érdemes beleolvasni. Híres lettem!

Finom volt a csirkés gyros egyik sarki bódéba s jó sokáig kitartott nyóc lejér.

Szép éjszakát, jó álmokat!

S a bejegyzés címéhez kapcsolódva ide utóírok egy witzet:
Jótündér kisasszony fogadóórát tart és mindenkinek segít, aki őt felkeresi. Bemegy hozzá a vak, két perc múlva boldogan kiabálja:
-Látok! Látok!
Következik a sánta a mankójával. Két perc múlva:
-Hurrá! Tudok szaladni!
A tolószékes nyomorékra kerül a sor. Kis idő múlva vidáman gurul ki:
-Új gumik! Új gumik!