Érkezet

Nemrég estem be az ajtón. A hét szupernek könyvelhető el. Sajnos, csak ma tudtam feltenni a bejegyzéseimet visszamenőleg, mert messzeföldön nem volt nethezférési lehetőségem, de így, utólag is fogadjátok szeretettel. Nekiálltam, hogy rakjak melléjük képeket is, de nincs idegem, meg erőm, úgyhogy azt majd egy külön mellékletként. Amúgy is tartozom még egy olasz és egy osztrák-szlovák útinaplóval s akkor majd azokkal együtt ezt is jól megtarkítom képekkel, csak legyen kis nyugalom.
Most se eresztem nagyon el a szavak szekerének gyeplőjét, ugyanis pár óra múlva indulhatok Debrecenbe képződni egész nap - lehet sajnálni -, de immáron gyönyörűszép, friss nyárigumikkal, úgyhogy, ha ottvannak a randőrbácsik, megmutatom nekik kedvesen, hátha visszaadják a tízezrest. Ha éppen el nem vesznek valami másért mégegyet...

Hattalmasan fínom volt az a kaja, amit a Paprika csárdában ettünk az osztrák-magyar határon. Szuper kiszolgálás, tolerálható árak éshátpersze nagyon íletes étel: rántott sonka smégegysmás.

Na, de hagyjak szót holnapra is.

Aviszont látásra!

Ki mit gyűjt?

Van, aki érmét, van, aki kitűzőt, de ma reggel a buszon olyan is akadt, aki reklámszatyort. Igaz, nem kedvtelésből, hanem szükségből, ugyanis voltak utasok, akik néha több szeszesitalt gyűrtek magukba, mint amit a gyomruk elbírt.
A nap buszozásról szólt egy egyórás luxemburgi városnézéssel, ami annyira volt elég, hogy vegyek kaját és néhány különleges sört.
Luxemburg szép ország/város. A tisztaság jellemző, a házak szépek, az emberek nyugodtak, kedvesek. Este megérkeztünk Regensburgba, ahol elfoglaltuk a rögtön az autópálya mellé épülő szállásunkat. Itt már a zuhanyzóval sem volt gond, így a közmegelégedés a magaslatokra hágott.

Finom volt a luxemburgi kecskesajtból és felvágottból készített szendvics.

A mai bejegyzés, akárcsak a pár nappal ezelőttiek, kissé száraz, dehát na. Másra kell fordítsam az energiám. Most mély alvás, hogy holnap jól nézhessem meg Regensburg városát.

'stét!