Újratöltve

Asszem, több, mint két hónapja errefele sem néztem. Nos, hát itt vagyok... újra.
Hogy mi is történt azóta? Ha minden igaz, valahol ott hagytam abba, hogy áttettek a szobaszervízbe, ahol nagyon jó volt. Egészen másfél hónappal ezelőttig, amikoris a szobaszervíz éjjeli műszaka utén szépen a lidora helyeztek át. A lidoról azt kell tudni, hogy az a hajónak a kilencedik emelete, ahol önkiszolgálós kajálás van. Telülete kb egy hosszában kettévágott és összetoldott focipálya. Na, az én dolgom itt az, hogy feltöltsem a három-négy-öt ital pultot, amihez kávék, üdítők, tej, forrócsoki, poharak, csészék és mindenféle adalékok tartoznak. A vendég néha olyan sok, hogy, ha csak futkorászom körbe és megpróbálok mindent feltölteni, az nem elég. Sokszor nagyon gyorsnak kell lennem, hogy utolérjem magam. Enni nem mindig van idő ebben a hat-hét órában, de legalább ilyenkor hamar telik.
A munkabeosztásom nagyjából: reggel 6-9:30-közt reggeli szobaszervíz, aztán dálután 4-11 közt lido. A munka nehéz, nem annyira jó, mint a szobaszervíz, majdnem mindig nagyon zsúfolt, de, ahogy az idő telik, egyre jobb... volt.

Miért is "volt"? Merthát a mostani bejegyzést Miamiból írom. Mot érkeztem vissza otthonról, ahol két hetet töltöttem el munkaszünetként. Tusványost szerveztem 10 napig és otthon ültem egyet. A többi az utazással telt el. Dióhéjban legyen elég annyi, hogy fárasztó volt, de nagyon jól telt.

Most, másfél nap utazás után megint megérkeztem Miamiba, akárcsak fél évvel ezelőtt. A különbség most annyi, hogy magamnak kellett fizetnem a szállást, ami jelen esetben több, mint 100 dollár volt. De ezért a pénzért tényleg nagyon odatették magukat s olyan szobát kaptam, hogy csak na. Itt egy kép:

Ezenkívül légkondi, net, kávégép, széf, hűtő, vagán kilátás s még csomó minden.


Most Simpsonékat nézem egy jó fürdőzés és egy nagy burgerkinges vacsora után. Na, de holnap már nem leszek ilyen menő. Délutántól már munka van. Remélhetőleg fenn a lidón, vagy kitudja, hová tesznek, meg, hogy ki lesz a szobatársam.

Na, nagyjából így magamról. Ja s gratula Kocsis Zolinak a Zselykééért... vagy, most akkor ezt hogy kell írni?
S gratula Imolának, amiért immár férje van.

Ezentúl megpróbálok sűrűbben jelentkezni.
Most jön végre egy óriási alvás, ami már rég nem volt. Nagyon rég.

Nyolcadik nap

Vasárnap, a tábornak már vége, mi csak az utómunkálatokat hajtjuk végre. Tegnap kikaptuk a fizetéseket, mindenki meg volt elégedve, mosolygósan pakolásztuk egész nap a sok szemetet. Nagyon fáradtak vagyunk, ugyanis a ma esti buli óriási volt. Zuhog az eső, holnapra is hagyunk munkát.

Hetedik nap, szombat

Utolsó hivatalos tábori nap. Lejárt a magyar és a román államelnök, mindenki meg van nyugodva, jó volt az esti koncert, sátorozók szedelőzködnek, ritkul a tömeg.
Nagy felfordulások a forgalomirányításnál, de hál'Istennek csak délután háromig, mert utána csak a hagyományos, ugyanis vége a fejesek beszédeinek. Úgy néz ki, ezt túléltük.

Hatodik nap, péntek

Hivatalosan a tábor utolsó előtti napja. Mármár látszik, hogy ez lesz minden idők legjobb Tusványosa. Rengeteg az ember, jók a pOgramok, szuperek a koncertek, jó a környék, szelídek a medvék. Csak a holnapi napot éljük túl, a szombatot. Mindig az a legkeményebb. Jön Basescu, Orbán Viktor s még soksok fejes s mindenki meg van indulva olyankor.

Ötödik nap, csütörtök

Fejetlenség a forgalomirányításnál, rengeteg ember, rengeteg program, mindenféle tevésvevés, fáradtság, este buli.

Negyedik nap

Fix, mint a harmadik, csak kevésbé jó a buli.

Harmadik nap, kedd

Első koncertek, emberek a táborban, sok sátor, futkározás, mégtöbb sátor, generátor, árusok, forgalomirányítás, nagy buli.

Második nap

Kilenctől reggeli, sátorhúzás, padhordás, hattalmas szervezői buli a 69-es sátorban, szemetes konténerek átvétele, első szervezői gyűlés.

Tusványos begins

Ezentúl a dió héjának akár egy apró szegletébe is beleférhetnek a bejegyzéseim. Fáradt leszek, nem lesz időm s, ami a legnagyobb: net sem nagyon lesz. Tehát röviden:
-megérkeztem
-éjjelig szállásra vártam a 26 fős csapatommal
-sátrakat húztunk fel
-sportcsarnokot vinilineztünk (polivinilclorid - PVC)
-esti ismerkedés

Nagyjából ennyi

Lopom a netet

Tegnap este kellett volna írjam a bejegyzést, de falun ez nem olyan egyszerű. Eljöttem hát Keresztúrra, nagynéném lakásába s most úgy, ahogy kell, valamelyik szomszédtól lopom a wireless netet.
Tegnap végül ötkor indultam és gond nélkül, viszont fáradtan megérkeztem Boldogfalvára fél tízkor, ott reggeliztem gyorsan és alig 45 perc késéssel már ott is voltam Kalibáskőn. Estig gyűléseztünk, de ebéd után kicsit le tudtam dőlni. Ez felfrissített, így egy kis esti beszélgetés és társasjáték után boldogan indultam vissza Boldogfalvára, hogy most milyen hatalmasan jót fogok aludni, csakhogy ez nem így történt.
Seat úr úgy gondolta, hogy őneki most elfogy a motorolaja és Máréfalvánál egy kerékfordulattal se megy többet. Igaz, már hajnalok hajnalán Váradon fél perc erejéig villogott az olajjelző, tudatván velem, hogy valami nincs rendben, de én gondoltam, hogy csak valami kis egyetnemértés történet az áramkörök közt. Hát nem. Kalibáskőröl elindulva újra jelentkezett és Máréfalváig kísért a villogás, de fél táv után már másodpercenkéti sípolás is jelezte, hogy it most baj lesz. Gondoltam, hátha be tudok gurulni egy udvarhelyi benzinkútig, hogy orvosoljam a problémát, de a autó nem úgy gondolta és megállt. Nem erőltettem.
Így történt, hogy éjfél előtt kicsivel felhívtam "H"-t, hogy jöjjön el értem Kalibáskőről, vigyen be Udvarhelyre, hogy vegyek olajat és töltsem bele Seatba, hátha összeszedi magát. "H" bejött, elvitt, megvettem, beletöltöttem s, hál'Istennek, összeszedte magát. Éjjel fél kettőre már Fülessel játszottam. Így az autós történet.

Apropó, Füles. Első látásra négy hónap után nem ismert meg, de a szagom egyből tudatosította benne, hogy ki vagyok. Össze-vissza ugrándozott örömében, nem lehetett sehogy lecsillapítani. Mindenemet összeteposta és összenyálazta s aztán megint és megint. Örült a műcsontoknak, a bolhairó nyakörvnek s a láncból készült nyakörves póráznak (bár ez utóbbiban kételkedek kicsit).
Úgy volt, hogy ma minimum délután kettőig fel nem kelek, csakhogy ezt elfelejtettem tudatni Fülessel, aki fél kilenckor már nem tudta elviselni, hogy én még mindig alszom. Tette fel a fejét az ágyba, szaglászott, nyaldosott, töfködött az orrával addig, míg fel nem könyörögte magát mellém, hogy vakargassam-simogassam s akkor megnyugodott kicsit. Persze én már nem aludtam vissza s így történt, hogy most, épphogy délben már Keresztúrról írok.

Finom volt a kalibáskői csorba.

Holnap kezdődik a nagy kirándulás, így nemsokára alszom egy jó nagyot, hogy majd nem útközben tegyem... S aztán este leszek megint.

Jó napot, immár!