Na, spanyolok

Ők lettek a világbajnokok. A hollandoknak rukkoltam, bár annyira nem merültem bele, hogy idegesítsem magam.

A vasárnap igazi vasárnap volt. Tegnap, mikor délben próbálkoztam aludni, elhúztam a sötétítőt, aztán estére is úgy hagytam. Így történt, hogy ma délig aludtam. Miután bereggeliztem egy jó adag virslit, megint elálmosodtam s lepihentem még vagy három órára örülve annak, hogy kiment a tegnapi energialé hatása.

Aztán kis erőlködés, majd be a Gekkóba meccset nézni s immár itthon, de az óra egyhúszat mutat, úgyhogy inkadrálódom az ágy felé. Holnap hétfő s elég sok a dolog.

Érdekesség, hogy az eddigi rekord alvásom egyhuzamban 18 óra. Ez valamikor nyolc évvel ezelőtt történt. Leszek valaha olyan fáradt, hogy ezt túlszárnyalom?

Ésakkor a legjobbakat!

Enni, vagy nem enni

Most lett kész a húsleves (00:45). Vagyis még dagad benne a laska (tészta), de már nem kell sok idő és neki esek. Akkora lett, hogy minimum egy hétig fogom enni az oldalát. Rittyentettem vagy hét litert egy egész csirkéből. Épp csak a beleit nem raktam bele. Fővés közben korabeli viking táborok húsos kondérjaiban fel-felbukkanó hatalmas húsdarabokat megszégyenítő módon kotyvalódott a tyúk a lábasban. Ahogy fölé hajoltam, már majdnem láttam a fejemen a kétszarvú sámán sisakot...

Míg a gyomromat készítettem az éjjeli leves elfogyasztására, nekiálltam angolozni, de nem jutottam messzire. Azt vettem észre, hogy az első pár száz szót eléggé elfelejtettem, úgyhogy befejezem a mostani 1017-et, aztán kezdem előlről. Nem fordítom le még a kiírt, új szavakat.

Önéletrajzommal nem foglalkoztam, pedig elég fontos lett volna. Holnap nem halasztom el.

Erő terén lefaragtam két napot a 11-ből, úgyhogy már csak úgy 1100 fekvőtámasz és utolérem magam. Találtam egy weboldalt, ami elmondja, hogy kell felfejlődni a majdnem semmiről oly módon, hogy hat hét múlva lenyomjuk a 100 darab szabályos fekvőtámaszt. Ez az az oldal, de megmondom őszintén, nem hiszek neki. Akinek kedve van, próbálja ki. Ha sikerül, az igen!

Terveztem mára + egy hasznos dolgot. Megvalósítottam. Ő az:



Voltam még a bringás haverekkel egy képnézegetős, Mountain Riders születésnap ünnepelős estén, amiről az összefagyott autó és a feledékenységem miatt hál'Istennek jól elkéstem, de jól telt, a lényeg az.

Ma ilyen kevés volt a fontos dolog. Holnap: angol és angol, egy kis BikeXpresses elszámolás és ennyi.

Nemsokára finom lesz a húsleves, aztán erő, fog és alusz.

Haladás

A nap témája, hogy kalandosan, de sikerült eljutni Debrecenbe az International Crew Ship Training Center tájékoztató előadására. Ma reggel visszajelzett a munkatársuk e-mailben és elmondta, hogy ma négytől lesz (persze ottani idő szerint) a tájékoztató a Vendéglátóipari Szakközépiskolában. Eddig oké is, de innentől kezdődik az érdekes része. Addig csűrtem, csavartam azt az egy óra időeltolódást, míg végül a betervezett autómosás után későn indultam el. Miután tankoltam, már egy órám sem volt, hogy elérjek Debrecenbe a tájékoztatóra és még csak Várad központjában kacskaringóztam. Közben eszembe jutott, hogy nics meg a cég telefonszáma, ha esetleg késnék - ami valószínű - és nem tudom, hogyan érjem el őket. Aztán eszembe jutott, hogy nem tudom, hogy az iskola melyik termében lesz az előadás. Na gyorsan elő a telefont, aztán száguldozás közben két telefonnal a kézban internetezés, levélnézegetés ezerrel, míg még van jelem. Sikerült. Kiírtam a telefonszámot, de a terem nem volt megnevezve a levélben. Na, mindegy, hátha a portás tudja. Közben átérek a határon - hál'Istennek, sor nélkül - és nyomom a gázt, ahogy bírom úgy, hogy néha szégyellem is magam az autóban, hogy milyen agybajosnak nézek ki, de na, hát sietek. No a lényeg az, hogy a 65 km-t városhatártól városhatárig úgy 40 perc alatt letudtam (hat falu érintésével), úgyhogy 15:51-kor Debrecenben voltam. Felhívtam a munkatársukat, hogy késni fogok és ő elmondta, hogy 105-ös terem. Na, minden oké, gondoltam, s közbe' dehogy... Megérkeztem volna de az utolsó km-t a GPS szerint egy lezárt ipari negyeden keresztül kellett volna megtegyem, így muszáj volt más útvonalat válasszak. No, addig válogattam, hogy már negyed elmúlt, mire felháborodtam leparkoltam és GPS-szel a kezemben gyyalog folytattam utamat - torony iránt. Elfelejtettem lehalkítani a GPS-t, úgyhogy érdekes jelenség volt, amint a sétányon a sok ember közt elordította magát, hogy "a következő lehetőségnél fordulj balra". Kicsit égő volt, de na... legalább haladtam. Nemsokára megérkeztem és egy kis tökéletlenkedés után megtaláltam végre a 105-üt termet, ahova nagy siettemben GPS-szel a kezemben nyitottam be. Az előadó tréfásan megjegyezte: "GPS-szel kerested a termet, mégis elkéstél?".
Na, szóval így alakult a kalandos út. És akkor most jőjjön a lényeg. Elmondták, miről szól a cég: vendéglátóipari egységekbe, folyami- és óceánjáró hajókra juttatnak ki képzett szakembereket úgy, hogy amely jelentkezőnek nincs meg a megfelelő szakmai képesítése, azt több hónapon át jól felkészítik. Ami rám vonatkozik az egészből az az, hogy két hónap alatt megtanítanak pincérkedni, nemzetközi diplomát adnak róla és nagy eséllyel indulhatok az első óceánjáró hajós interjúra, amit szintén ők szerveznek. Kitöltöttem egy szintfelmérő tesztet, ami szerintem egész jól sikerül, úgyhogy a nyelvre valószínűlen nem kell annyira ráálljak, mint a szakmára (ezért lesz a négy hónap helyett kettő a képzés). Részletesebb infókat meg lehet tudni a honlapukról: hajópincér.hu.

Mai nap még volt borotválkozás, amit meg is örökítettem egy "előtte" és egy "utána" című felvételen:

ELŐTTE



UTÁNA



Ennyi lett a különbség.
Finom volt a rántott halhús, amit jövet "O" barátomnál fogyasztottam el jövet Berekböszörményen. Hogy milyen helységneveket ki nem találnak ezek a magyarországiak...

Volt ma délben egy kis erőlködés is, úgyhogy mindent összességében véve a mai egy nagyon hasznos nap volt. Persze, most megint későre jár az idő, úgyhogy most ideje - fekvőtámasz és fogmosás után - végre ágyba bújni.

Talán ez lett a leghosszabb bejegyzésem.

Holnapi program: biciklijavítás, főzés, angolozás, önéletrajzzal való foglalkozás + egy melléklet.

Jó éjt!

Gyuri megdöglött

Ezt pont most vettem észre. Meg van állva egy helyben és akárhogy ütöm, rázom a befőttesüveget, meg sem lövi. Eddig szaladgált, ha csak megmozdítottam is. Majd holnap kidobom és talán helyettesítem egy másik Gyurival. Meglátjuk. Nem mondhatja, hogy nem kapott enni. Ott van még most is mind a két szúnyog az üvegben érintetlenül (persze döglötten).

Na igen, voltam az előadáson, amelyet tegnap emlegettem. Jó volt, de nem dobtam el az agyam. Ragadt rám egy két dolog. A kérdéséket, igaz, már nem vártam meg, elhúztam a csíkot.

Itthon kicsit játszottam, aztán, mivel semmihez sem volt kedvem, egyet olvastam, majd filmet néztem. A "Zombieland" volt a címe. Persze angol felirattal, hogy okuljak. Ki is írtam kb 150 szót belőle. Már magint van egy vagon fordítandó. Végre a végére kellene jussak a már lefordítottaknak és akkor ezeknek a tanulásához is nekikezdenék. A film különben nagyon jó volt (horror-komédia, teljesen jó stílussal) és mindössze 3-3,5 órát vett igénybe. Ez már haladás.

Finomra sikerült a szalonnás-tejfölös lecsó rizzsel, amit ma ütöttem össze. Maradt még holnapra is.

Véghezvittem ma egy kis erőlködést (edzés), hogy legyek formában. Amúgy fekvőtámaszt minden nap csinálok, de ma különösen rágyúrtam más izmokra is. Erről jut eszembe: elhatároztam, hogy az ilyen dolgokról, mint pl. az erőlködés, gitározás, futárkodás, meg a főzés, meg a mittodoménmi, indítok egy külön blogot, ahol cikkenként mindegyiket elmagyarázom, mert hát hosszas lenne ezeket mind itt leírni.

Ennyit máról. Holnap fogok szavakat tanulni és angolul olvasni. Persze nem viszem túlzásba, mert, hát, ugye vasárnap azért mégis.