Haladás

A nap témája, hogy kalandosan, de sikerült eljutni Debrecenbe az International Crew Ship Training Center tájékoztató előadására. Ma reggel visszajelzett a munkatársuk e-mailben és elmondta, hogy ma négytől lesz (persze ottani idő szerint) a tájékoztató a Vendéglátóipari Szakközépiskolában. Eddig oké is, de innentől kezdődik az érdekes része. Addig csűrtem, csavartam azt az egy óra időeltolódást, míg végül a betervezett autómosás után későn indultam el. Miután tankoltam, már egy órám sem volt, hogy elérjek Debrecenbe a tájékoztatóra és még csak Várad központjában kacskaringóztam. Közben eszembe jutott, hogy nics meg a cég telefonszáma, ha esetleg késnék - ami valószínű - és nem tudom, hogyan érjem el őket. Aztán eszembe jutott, hogy nem tudom, hogy az iskola melyik termében lesz az előadás. Na gyorsan elő a telefont, aztán száguldozás közben két telefonnal a kézban internetezés, levélnézegetés ezerrel, míg még van jelem. Sikerült. Kiírtam a telefonszámot, de a terem nem volt megnevezve a levélben. Na, mindegy, hátha a portás tudja. Közben átérek a határon - hál'Istennek, sor nélkül - és nyomom a gázt, ahogy bírom úgy, hogy néha szégyellem is magam az autóban, hogy milyen agybajosnak nézek ki, de na, hát sietek. No a lényeg az, hogy a 65 km-t városhatártól városhatárig úgy 40 perc alatt letudtam (hat falu érintésével), úgyhogy 15:51-kor Debrecenben voltam. Felhívtam a munkatársukat, hogy késni fogok és ő elmondta, hogy 105-ös terem. Na, minden oké, gondoltam, s közbe' dehogy... Megérkeztem volna de az utolsó km-t a GPS szerint egy lezárt ipari negyeden keresztül kellett volna megtegyem, így muszáj volt más útvonalat válasszak. No, addig válogattam, hogy már negyed elmúlt, mire felháborodtam leparkoltam és GPS-szel a kezemben gyyalog folytattam utamat - torony iránt. Elfelejtettem lehalkítani a GPS-t, úgyhogy érdekes jelenség volt, amint a sétányon a sok ember közt elordította magát, hogy "a következő lehetőségnél fordulj balra". Kicsit égő volt, de na... legalább haladtam. Nemsokára megérkeztem és egy kis tökéletlenkedés után megtaláltam végre a 105-üt termet, ahova nagy siettemben GPS-szel a kezemben nyitottam be. Az előadó tréfásan megjegyezte: "GPS-szel kerested a termet, mégis elkéstél?".
Na, szóval így alakult a kalandos út. És akkor most jőjjön a lényeg. Elmondták, miről szól a cég: vendéglátóipari egységekbe, folyami- és óceánjáró hajókra juttatnak ki képzett szakembereket úgy, hogy amely jelentkezőnek nincs meg a megfelelő szakmai képesítése, azt több hónapon át jól felkészítik. Ami rám vonatkozik az egészből az az, hogy két hónap alatt megtanítanak pincérkedni, nemzetközi diplomát adnak róla és nagy eséllyel indulhatok az első óceánjáró hajós interjúra, amit szintén ők szerveznek. Kitöltöttem egy szintfelmérő tesztet, ami szerintem egész jól sikerül, úgyhogy a nyelvre valószínűlen nem kell annyira ráálljak, mint a szakmára (ezért lesz a négy hónap helyett kettő a képzés). Részletesebb infókat meg lehet tudni a honlapukról: hajópincér.hu.

Mai nap még volt borotválkozás, amit meg is örökítettem egy "előtte" és egy "utána" című felvételen:

ELŐTTE



UTÁNA



Ennyi lett a különbség.
Finom volt a rántott halhús, amit jövet "O" barátomnál fogyasztottam el jövet Berekböszörményen. Hogy milyen helységneveket ki nem találnak ezek a magyarországiak...

Volt ma délben egy kis erőlködés is, úgyhogy mindent összességében véve a mai egy nagyon hasznos nap volt. Persze, most megint későre jár az idő, úgyhogy most ideje - fekvőtámasz és fogmosás után - végre ágyba bújni.

Talán ez lett a leghosszabb bejegyzésem.

Holnapi program: biciklijavítás, főzés, angolozás, önéletrajzzal való foglalkozás + egy melléklet.

Jó éjt!