Fenn a hegyen

Reggel nyolckor már rohantam az autó fele, nehogy öt perc késés miatt megbüntessenek. Nem volt semmilyen cetli az ablakon = nincs bünti. Na, biciklivisszapakolás, csomagvisszarendezés, motorbeindítás, irány Liechtenstein, valami hostel. Ködösen indult a nap , de hát jóval tengerszint fölött, hegyek lábánál ez nem szokatlan, ugye, Gyergyó?Enap csak 200 km-t kell megtennem. Az nagyon kevés. Ezért hát nem sietek; még valami jó biciklizést is be kellene iktatni. Hogy hol, azt a véletlenre bízom.
Hát Németországban szép tájak vannak, Ausztriában mégszebb, nade Svájc. Az olyan, mint ahogyan a csokireklámban a havas hegyoldalakat és a zöld fennsíkokat látni lehet. Autóból készült is néhány illemtelenül elsietett kép:

Ezek után megálltam enni valami kis félreeső útra és láttam azt a szép hegyet, ami az előbbi képen is szerepel. A csúcs, amire fel akartam mászni, az ott van a kép közepén levő szikla mögött szép magasan (majd megmutatom később). Erre fel kell jussak, ötlött fel bennem a gondolat. Időm az volt, még csak dél fele járt. Előszedtem a biciklit, felpakoltam a táskám egy rövidebb túrára s azzal már ott se voltam. Itt svájcban még az erdő közötti bicikliutakat is aszfaltozzák így az első tíz kilométert kényelmesen le tudtam tekerni.



Persze 10-12 %-os emelkedő volt rendesen.Ezután kezdődött a köves út, de itt már elég jól benne voltam a hegyben:



Ennél a képnél eljutottam arra a pontra, hogy biciklimet az alábbi fához kötvén gyalogosan folytattam a túrát:Gyalogoltam, gyalogoltam szebbnél szebb helyeken keresztül a csúcs fele. Beszéljenek helyettem egy ideig a képek:



Érdekes módon mindegyre különböző kellékek voltak csak úgy letéve az ösvény mentén, mint pl hatalmas tekerés drótkötél, soksokméter drótkerítéstekerés, áramkábel, profi kerítésrudak meg hasonlók. Svájcban úgy néz ki, nem kell félteni ezeket a dolgokat. Végre felértem egy kilátóhoz:Itt már lassan két és fél órája voltam úton, amiből másfelet gyalog. Majdnem négy óra volt, azt pedig tudni lehet, hogy itt hatkor már sötét van. Úgy látszott, hogy a csúcsig még legalább fél óra van. Vagyis, ha bevállalom, sötétben érek vissza. Dehát kitérdekel. Inkább legyen sötét, de lássam már, milyenek az Alpok olyan magasból. Így történt hát, hogy tovább folytattam az utam. A hegy persze egyre meredekebb lett:


Ilyen helyeken is ily előkelő módon jelölik az utakat. Nem semmi. Ezután már a csúcs következett pár per mászás után, íme:


Visszafele persze rámsötétedett rendesen, s mérges is voltam, mert nagyon lassan tudtam haladni, de még valahogy a villogóm fényében visszataláltam az autóhoz.S gyorsan visszapakolás, indulás, határátlépés, érkezés, zárt hostel, másik hostelbmenés, határétlépés, végül Ausztriában aludtam, az eddigi legolcsóbb, de talán legjobb hostelben 13 Euroért. S ennyit a napról. A holnap nem ilyen szerencsés, majd leírom. Pápápá!

Három további nap (harmadik, irány Svájtz)

Olyan gyorsan telnek bezzeg így a napok, hogy nem jön, hogy elhigyjem, hogy milyen rég úton vagyok már. Mindegyre kiesik egy-két nap.
Ez a nap az utazásé volt.Verseny az idővel. Elég későg indultam ugyanis Párizsból (10 órakor) és Baselig volt vagy 500 km. Ezt a távolságot elvileg este hétig le kellett volna nyomjam közutakon, úgyhogy kellett tapossam. Itt viszont, franciaországban van egy halom fix radar. Nade kitanultam, hogy kell azokat észrevenni, úgyhogy egy órát rávertem a GPS által számolt időre még azzal együtt is, hogy háromnegyed órát bóklásztam üzemanyagért. Ez viszont egy külön történet. Azt kell tudni Franciaországról, hogy ott te üzemanyagot készépnzért nemigen kapsz. Főleg nem vasárnap, főleg nem délután. Így esett, hogy Péter vasárnap délután a céltól 40 km-re motorina nélkül (gyengébbek kedvéért gázolaj) maradt. Márminthogy majdhogynem. Még volt a tankban úgy 20 km-re való, amivel fix nem értem volna be Baselbe, úgyhogy leálltam tankolni. Üzemanyagért azon a helyen viszont csak hitelártyával lehetett fizetni; amolyan önkiszolgáló benzinkút bódé nélkül. Na, mondom, jól van, akkor megyek a következőhöz, amit a GPS nekem kiír. Na, mentem. S mentem még az ezt követő hat darab benzinkúthoz, de mind önkiszolgálós volt. Üzemanyag már csak pár méterre lett volna elég, mire megérkeztem a kilencedik töltőállomásra. Na ez például önkiszolgálós volt, hogy változzon...
Megkértem hát egy bácsit, nem-e tölti fel nekem a tankot az ő pénzéből s akkor adok én neki megfelelő összeget készpénzben. A fickó csak annyit tudott angolul, hogy "put", de olyan segítőkész volt, hogy öt perc múlv már vígan eregeltem Svájc fele.

Itt megkerestem a Backpackers hostelt, és még a recepcióst is ott találtam. Adott szobát, kaptam úgyneműhuzatot, utazás szünetel. Még akkor este autóba be, kaja elő, be a hasba, bicikli ki, kesztyü fel, sapka fejre, villogó bekapcs, irány a város körbe kereken. Ilyen volt Basel este:...vagyis, mint sok más város sötétedés után. De nem ez a lényeg. A lényeg, hogy láttam svájc bicskákat:Svájci bicikliket s vájci biciklilezárón:És svájci zászlót:Na, ezek tényleg svájciak voltak.
Az országról úgy ránézésre azt kell tudni, hogy olyan kis jópofa. Jópofa, de minden szuperül működik. A közlekedsi szabály náluk szentírás, a parkolókban az autók pont csíkok között állnak, az útjelző táblák feleakkorák, mint nálunk, de egyik sincs elgörbítve s a bavásárlókocsid kereke nem csattog-pattog. Amikor azt hinnéd, hogy, ahol jársz, ott még a madár se jár, akkor pillantasz meg egy tökéletes állapotban lévő irányjelző táblát, de erről majd bővebben a holnapi napról szóló bejegyzésben.

Jó volt a SVÁJCI sör a sörözőben egy adag internet mellett.

S akkor jóéjszakát a dormitóriumban!

Messziföldről érkezve és Verszájba irányodva!

Több helyről kaptam visszajelzést, hogy miért nem írok új bejegyzéseket gyakrabban a blogomba. Jó kérdés. Dög vagyok, hogy kifejtsem, ezért passzivításom a dögséggel magyarázom.
Na, tehát mi is történt velem az utolsó bejegyzés után (amit nagytitokban most fejeztem be visszamenőleg)? Hát az, hogy hazajöttem. Mármit "haza". Nagyvonalakban.
Hajós életemről egy jó vastag fészbúk mappát megtöltöttem. Ha fészbúkbarátaim vagytok, akkor itt csemegézhettek belőle.
Először gyergyóba érkeztem tíz napra egy 13 órás repülés és 14 órás vonatozás után, ami ad időeltolódással és a várakozással számolva 48 órát vett igénybe. Itt meg kell említsem, hogy nem esett nehezemre ugyanis szeretek utazni. Valamiért jól érzem magam, ha mozgásban vagyok: ha otthonról el, akkor azért, mert valami új jön, ha pedig haza, akkor, mert vissza a régihez. Most mondhatnák a pesszimisták, hogy de jó neked, hogy ilyen pozitívan gondolkozol. Mármint nem csak e legutóbbi tulajdonságomból vagy az utazáshoz való hozzáállásomból megállapítván azt, hanem csak úgy, az eddig rólam szerzett ismeretekből kifolyólag. Igen, tényleg pozitívan gondolkozom, hajlamos vagyok mindenben látni valami jót, DE! Nemrég megfogalmazódott bennem egy kérdés: miért? Miért pont én vagyok olyan szerencsés, hogy a jót látom általában a dolgokban, nem pedig a rosszat. Mert azt csak úgy nem alakíthatja ki magában valaki. Na, ez az egyik kérdés, amire nem tudam eleddig válaszolni.

És akkor a pszichologálást abbahagyva folytatom a reális történetem. Gyergyóban, - de ugyanolyan súllyal a Gyergyó környéki településeken is (ugy-e H, megy O, meg Z, meg a többiek) - barátokkal találkoztam meg különféle utazásokat eszközöltem néha unaloműzés, néha boldogságkeresés, néha hasznos célok megvalósítása érdekében.

És. Szülinapom után nem sokkal - ami kb november 4 - elkocsikáztam Váradra. Na, ott leültem egy hetet. Főbb tevékenységeim: restaurálással felérő szobatakarítás (ami még most sincs teljesen kész), biciklifelújítás, autójavítás és az ottani barátokkal való élményfelfrissítés, nameg egy Tusványos-szervezőgyűlés, mely nem zárja ki ez utóbbi tevékenység egyidejű gyakorlását. Ez tartott november 12-ig, tegnapig.

Jelenleg Sopronban hasalok a Pólus Panzió kényelmes ágyán vaéahol harmadúton Várad és Verszáj közt, ahova érkezni szándékozom 15-e estére az én nénnyikémhet, aki ugye a nagynéném és ott lakik és elszállásol és vár engem és dejó lesz.

Vannak képek is, de inkább feltöltöm majd fészbúkra s akkor onnan lehet nézegetni. Azér iderakom, hogy indultam ma reggel:

Akkor ez itt Tatabánya oldalfelülnézetből:

Volt még spontán bekövetkezett bicikli"túra" a tatabányai dombokon, kis látogatás Szlovákiába, aztán egy esti biciklizés itt, Sopronban.

Holnap Ingolstadt a megálló, ott is hostelben alszom, aztán Verszáj és ott vagyok. A visszaút még kérdéses. Nem szeretnék ugyanezen az útvonalon jönni, de előbb érjek oda s aztán gondolkozom.

Jövőbeli tervek: visszameegyek a Libertyre még egy szezonra s a többi kialakul. Nagyjából ennyi. ost pedig megnézem ennek a Sopronnak a főbb látványosságait. Jelen pillanatban a neten, holnap viszon élőben is. S akkor holnap ejsze jelentkezem Ingolstadtból.

Pápápá!