Enap csak 200 km-t kell megtennem. Az nagyon kevés. Ezért hát nem sietek; még valami jó biciklizést is be kellene iktatni. Hogy hol, azt a véletlenre bízom.Hát Németországban szép tájak vannak, Ausztriában mégszebb, nade Svájc. Az olyan, mint ahogyan a csokireklámban a havas hegyoldalakat és a zöld fennsíkokat látni lehet. Autóból készült is néhány illemtelenül elsietett kép:
Ezek után megálltam enni valami kis félreeső útra és láttam azt a szép hegyet, ami az előbbi képen is szerepel. A csúcs, amire fel akartam mászni, az ott van a kép közepén levő szikla mögött szép magasan (majd megmutatom később). Erre fel kell jussak, ötlött fel bennem a gondolat. Időm az volt, még csak dél fele járt. Előszedtem a biciklit, felpakoltam a táskám egy rövidebb túrára s azzal már ott se voltam. Itt svájcban még az erdő közötti bicikliutakat is aszfaltozzák így az első tíz kilométert kényelmesen le tudtam tekerni.
Persze 10-12 %-os emelkedő volt rendesen.
Ezután kezdődött a köves út, de itt már elég jól benne voltam a hegyben:
Ennél a képnél eljutottam arra a pontra, hogy biciklimet az alábbi fához kötvén gyalogosan folytattam a túrát:
Gyalogoltam, gyalogoltam szebbnél szebb helyeken keresztül a csúcs fele. Beszéljenek helyettem egy ideig a képek:
Érdekes módon mindegyre különböző kellékek voltak csak úgy letéve az ösvény mentén, mint pl hatalmas tekerés drótkötél, soksokméter drótkerítéstekerés, áramkábel, profi kerítésrudak meg hasonlók. Svájcban úgy néz ki, nem kell félteni ezeket a dolgokat. Végre felértem egy kilátóhoz:
Itt már lassan két és fél órája voltam úton, amiből másfelet gyalog. Majdnem négy óra volt, azt pedig tudni lehet, hogy itt hatkor már sötét van. Úgy látszott, hogy a csúcsig még legalább fél óra van. Vagyis, ha bevállalom, sötétben érek vissza. Dehát kitérdekel. Inkább legyen sötét, de lássam már, milyenek az Alpok olyan magasból. Így történt hát, hogy tovább folytattam az utam. A hegy persze egyre meredekebb lett:
Ilyen helyeken is ily előkelő módon jelölik az utakat. Nem semmi. Ezután már a csúcs következett pár per mászás után, íme:
Visszafele persze rámsötétedett rendesen, s mérges is voltam, mert nagyon lassan tudtam haladni, de még valahogy a villogóm fényében visszataláltam az autóhoz.
S gyorsan visszapakolás, indulás, határátlépés, érkezés, zárt hostel, másik hostelbmenés, határétlépés, végül Ausztriában aludtam, az eddigi legolcsóbb, de talán legjobb hostelben 13 Euroért. S ennyit a napról. A holnap nem ilyen szerencsés, majd leírom. Pápápá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése