Élőben a Hangya panzióból

Nemrég érkeztem meg ide, Kézdivásárhelyre. Az utazás több-kevesebb esővel, de szerencsésen lezajlott s most itt kuporgok az ágyon, ölemben Észerrel s gyorsan pötyögök, merthogy reggel nyolckor kelés s már ígyis éjjel kettő van.

Na, végül szerencsésen jöttem ki a tárcsafékbetét vásárlásból, ugyanis "E"-nek, akitől a féket vettem, volt még két tartalék fékpofája, amin volt még egy kis elfékezhető anyag. Na, most az van a bicikliben. De másrészről is szerencsével jártam, ugyanis a Ferodon kft újraferodonozta a régi fékpofámat, így az is használható. S ami a legjobb, hogy semmi pénzt nem kértek el érte. Na, ehhez miccóltok?!
Így történt hát, hogy ingyen megoldódott a fékprobléma. Sőt, azt nem is említettem, hogy tegnap "Z" barátom két órán keresztül bütykölte a féket s végül semmi pénzt nem kért el érte. Szerencsém van, mi? Tiszta jó emberekkel hoz össze a sors.
Úgyhogy, ennek örömére vásároltam a KétKerékben egy háromszög alakú, vázra szerelhető biciklistáskát a holnapi versenyre. Abba teszem a szerszámokat.

Finom volt a lekváros rizs, amit az utazás előtt gyorsan benyakaltam, hogy legyen, mi kitartson Kolozsvárig.

Seat úrba befért a két bicikli, egy csomó csomag és a három ember (velemmel együtt, persze) úgy, hogy aki kívülről betekintett, nem tudta volna megmondani, hogy tele az autó. Jól elrendeztük.

Érdekesség, hogy elfelejtettem szappant hozni s itt sincs, úgyhogy ez most ilyen natúr zuhanyzás lesz. Dezodorom és fogkrémem, persze van.

Még amit le akartam írni, az az, hogy rukkoljatok, hátha nem tévedek el holnap s valami jó helyezést is kapok.

Napá!

Dédúrkánon

A mai nap meghatározó zenéje, avagy a jókedv felülkerekedése a test fáradalmain.
Délutánra értem haza a májusegyezésből, megírtam a tegnapi blogbejegyzést, aztán gondolkoztam, hogy aludjak, vagy szervezzek verőfényes virrasztást, míg le nem száll az éj. Ez utóbbinál maradtam, úgyhogy, mostmár így az éj leple nagyon beborított. Alig látok ki a fejemből a kevés alvás és az aktív időkihasználás miatt. Nade mindenki tudja "J" mondását: "Minek aludni annyit? Majd a koporsóban ráérünk...". Ennek fényében telt a hétvége s most fejezem be.

Finom volt a lekváros rizs. Annyira kívántam az édes kaját, hogy muszáj volt ezt összehozzam. Nem bántam meg, sőt! Itt a recept: főzzélrizsetrakjrálekvártseddmeg. Eccerű.

Érdekesség, hogy, ha álmos vagyok olyan jól el tudok beszélgetni eberekkel, akik nincsenek is jelen. Szép nyugodtan úgy elgondolkoztam háttal az ágyon, hogy két órán keresztül beszélgettem odaképzelt emberekkel. Ez már kicsit félelmetes, de nem kell aggódni, nem vagyok skizofrén... s ezt a hangok is megmondták!

Most alvásszervezési akció készenlétben, ugyhogy megadom a jelet:
tessék.