A mai nap meghatározó zenéje, avagy a jókedv felülkerekedése a test fáradalmain.
Délutánra értem haza a májusegyezésből, megírtam a tegnapi blogbejegyzést, aztán gondolkoztam, hogy aludjak, vagy szervezzek verőfényes virrasztást, míg le nem száll az éj. Ez utóbbinál maradtam, úgyhogy, mostmár így az éj leple nagyon beborított. Alig látok ki a fejemből a kevés alvás és az aktív időkihasználás miatt. Nade mindenki tudja "J" mondását: "Minek aludni annyit? Majd a koporsóban ráérünk...". Ennek fényében telt a hétvége s most fejezem be.
Finom volt a lekváros rizs. Annyira kívántam az édes kaját, hogy muszáj volt ezt összehozzam. Nem bántam meg, sőt! Itt a recept: főzzélrizsetrakjrálekvártseddmeg. Eccerű.
Érdekesség, hogy, ha álmos vagyok olyan jól el tudok beszélgetni eberekkel, akik nincsenek is jelen. Szép nyugodtan úgy elgondolkoztam háttal az ágyon, hogy két órán keresztül beszélgettem odaképzelt emberekkel. Ez már kicsit félelmetes, de nem kell aggódni, nem vagyok skizofrén... s ezt a hangok is megmondták!
Most alvásszervezési akció készenlétben, ugyhogy megadom a jelet:
tessék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése