Vásárol, egyedül.

Kaját és tisztálkozáshoz szükséges szereket. De drága minden. Vagy a pénz ér keveset.
Lényeg, hogy felpakoltam kajából egy időre.
Amolyan pihengetős nap volt a mai. Két filmet tudhatok magam mögött: "Edge of Darkness" és "Lovely Bones". Minőségileg egy kategóriába sorolnám, viszont az első akció, utóbbi pedig egy érdekes dráma. Az angol felirat továbbra is maradt, merthát "Jó pap holtig él tanul", ugye.

Lázasan várom, hogy hívjanak fel már valahonnan idegenből és mondják, hogy Péter, gyere, csak rád vártunk. Kíváncsi vagyok, hogy alakul. Minden esetre ma felbújtam Ciprust az interneten. Szimpatikus. Folyamin azért mégis szívesebben dolgoznék, még, ha nehezebb, akkor is. Több a kaland, gondolom.

Bevásárlás után a "Lovely Bones" háromnegyedénél kipróbáltam egy nem is akármilyen Gekkóbulit, ugye ;), s éppen most, háromkor értem haza és befejeztem a filmet.

Finom volt az esti virsli Camembert sajttal és Bunica mustárral.
Lehet, hogy holnap lesz valami biciklizős téma, de egyelőre semmi. Majd kialakul.
Ha nem gurulunk, a holnapi nap talán az ócskapiacé, rövidfilm fesztiválé, Gekkóé és a pihenésé lesz.

Pihenjenek jól mások is!
Üdv.

Akár tegnap

Film és tanulás.
Átvettem az összes tételt. Holnap le is írom mindet, mintha vizsgán lennék, hogy jobban meg tudjam jegyezni.
Ami még kell, az egy egész alakos és egy igazolványkép az angol nyelvű önéletrajz mellé. Már el is kértem "At"-nak a fényképezőgépét, hogy professzionális képet tudjak készíteni. Lerámolom a szobám egyik fala előtt levő dolgokat s olyan fotót művészkedek magamról, hogy egyből főpincérnek vesznek fel. Minimum. Aztán elgurulok s kinyomtattatom valahol a Sootersnél.

A film a "The Road" és a "Bourne Ultimate" volt. Előbbi húzott-nyúzott volt, de élvezhető és visszadta a világvége utáni érzést. Mármint gondolom...
Utóbbi egy érdekes akciófilm, amit - most jut csak eszembe - nem néztem végig, mert rájött a gépem, hogy ő most 1324 vírusos fájlt tartalmaz és, míg nem ölöm ki az élősködőt belőle, addig akadoztatja a filmet. Így történt tehát, hogy leloptam letöltöttem a netről egy Eset Nod 32 4.0.468.0/64-es vírusölőt, amivel minden kórokozónak a seggére vertem. Elméletileg.
Utána viszont már úgy nekifogtam zenét hallgatni (vírusölés közben sem ment a film), hogy eljött a Gekkóba menés ideje. Ma este fellépett a Parafusions jazz páros és elég jó bulit csinált, amire elég jót táncoltunk. Dzsezz...
Közben lecsúszott egy Cuba Libre koktél és egy Bourbon whiskey.

A mai nap zenéje: Robert Johnson - They're Red Hot. Igazi jazz buliba készülődős fajta.

Finom volt a borsóleves utolsó része, immáron kis fokhagymával ízesítve, ami még az eddiginél is jobb zamatot adott neki.

Érdekesség, hogy hol vannak mannapság az olyan emberek, mint Johnny Cash, akiről tegnap tudtam, meg, hogy 1970-ben, mikor Nixon, az amerikai elnök azt kérte tőle, hogy játssza el neki az "Okie from Muskogee" (alkohol- és drogfogyasztást elítélő dalocska) vagy a "Walfare Cadillac" című zenét, ő azt mondta, hogy nem. Ő inkább a "The Ballad of Ira Hayes"-t adta elő, ami nem éppen kedvezett a mindenkori amerikai politikának; a ballada ugyanis az Ira Hayes nevű indiánról szól, aki beállt az amerikai hadseregbe és pályafutása alatt nagy sikereket ért el. Miután leszerelt, az összes amerikai hősként tisztelte, csak a saját népe tagadta meg amiatt, hogy az örök ellenségük, az amerikaiak oldalára állt. Ira nem tudta megemészteni a törzsből való kitagadását, alkoholista lett és végül megölte magát. Tehát a háború, amit Amerika a mai napon is folytat, megöli az értéket és visszájára fordítja az erkölcsöt.
Johnny Cash ezt képes volt az elnök pofájába vágni, Isten nyugtassa. Megnézem, ezt ma melyik világhírű zenész teszi meg.

Most pedig alusz, mert mondhatni, holnap vizsga.
Puszi az arcokra!

Whisky

Koncentráltam reggel, hogy jobb lábbal ébredjek. Sikerült. Jó, mozgalmas napom lett. Reggeliztem és, amit kezdtem igazából ébredezni, mondja "M", hogy nagy nap ígérkezik mára és csak egy futár van, úgyhogy ő megy is, mert be kell álljon. Na, mondom, akkor szépen alakul a hét, mert a hétfő is elég forgalmas nap volt. Eltelik fél óra s már én is bicikikliztem, mert két futár sem bírta a rendeléseket. Kivittem vagy hetet, aztán lenyugodtak a kliensek, így éppen volt időm hazajönni, ebédelni s irány Debrecen.

Ott meglepetés fogadott, ugyanis eljött "N", a főnök Budapestről az utolsó szakmai óránkra és tájékoztatott, hogy kb mire számítsunk. Végül kiderült, hogy mégis lesz angol vizsga hetedikén, tehát semmi gond, csak úgy néz ki, hogy állásinterjú nem lesz egybekötve a vizsgával. Ez azt jelenti, hogy levizsgázom, kapok egy minősítést, aztán felírnak egy listára s amint lehet, kiküldenek dolgozni. Kíváncsi vagyok - sikeres vizsga esetén - mennyi időbe telik, míg állást kapok.
Könnyes búcsút vettünk tehát "Ta"-től, aki a szakmai képzést tartotta nekünk; elég valószínű, hogy többet nem látjuk. Mi az évfolyamtársakkal még találkozunk angol órán, vagy, ha nem, akkor vizsgán.

Debrecenből jövet már el is terveztem az estémet: vacsora, aztán bemegyek a Gekkóba s whisky estet tartok. Ez így is történt: ettem az "At" által kínált pityókatokányból, aztán követtem a programot. Fél tizenegykor már a Gekkóban kortyoltam a Chivas Regal-t három jégkockával. Ez, a vodkával ellentétben finom. Talákoztam "T"-vel, akit már olyan régóta nem láttam (4 hónap), hogy azt sem tudtam róla, hogy készül hajóra fotósnak. Na, meg is találtuk a közös hangot egy négyfős asztaltársaság keretében, így legurult egy Jack Daniel's is. Az is három jéggel, az is finom volt. Annak örömére, hogy már a whiskyket is van, hova tegyem az agyamban, elfogadtam "T" meghívását és az asztaltársasággal együt elvonultunk hozzá egy jót vacsorázni.
Itt meg is jegyszem, hogy finom volt a rizs szószos őrölthússal. Aztán a banda lassanként lemorzsolódott, de mi még osztottuk a dolgokat addig, míg arra nem ébredtem, hogy süt a nap s haza is kéne menni. De akkor már aludtam vagy három órát...

Egyáltalán nem bántam meg, hogy jobb lábbal ébredtem.

Érdekesség, hogy hallottam Debrecen fele menet egy dalt a rádióban és mindenképp le akartam jegyezni az együttes nevét valahova, de siettem, meg egy másik jó szám jött egyből utána, azt pedig mindenképp énekelni kellett, ígyhát nem írtam le sehova a banda nevét. El is felejtettem, természetesen. Sokat gondolkoztam később rajta, hogy valahogy tudjam megtalálni a YouTube-n, de hiába. Erre, mikor felkelek, egyből beugrik, hogy: Spooky. De sajnos a keresett dalt nem találtam meg tőlük. Érdekes. Ha megvan, egyből felrakom a linket.

Ti is majd koncentráljatok s jobb lábbal szálljatok le az ágyról!

Minden jót!