A mai reggel munkával kellett volna kezdődjön, de délelőtt még ellötyögtem kicsit az időt ezzel-azzal. Többek közt olvastam csomó jó graffitit, amiből egyik legjobb: "Kedves nyugdíjasok! Mi firkálunk, ti világháborút csináltok. Akkor most ki szégyellje magát?!"
Dél fele végül rászántam magam a biciklijavításra. Sikeresen rendbe is tettem néhányat, de összegezve "M" és "P" munkájával több, mint hetet állítottunk a kiadható biciklik sorába.
Utána rohanás Debrecenbe angolképződni, ahol megtudtam, hogy az amerikai hajózási vízum +131 Dollár. Eddig ez nem volt tiszta. Remélem, nálunk nem drágább.
Megtapasztaltam, hogy mennyire borzalmas tud lenni az, ha sietek, mert kicsit késésben vagyok, de még behozható, és akkor az utolsó tizenöt kilométerben elémáll egy öreg és elszántan, 21 km/h sebességgel előttem zötyög húsz percig, míg sikerül lehagyni a baleset miatt óriási szembeforgalom folytán. Azt hittem, beteszem a kocsit négyesbe, hogy bandukoljon magától, kiszállok, odakocogok menet közben az öreg ablakához s beüvöltök rajta, hátha infarktust kap s akkor mehetek nyugodan ötvennel. Hihetetlen, hogy senki nincs előtte és faluban 21-gyel, valun kívül meg 43-mal ment semmi ok nélkül. Ha ilyen leszek öreg koromban kérlek, lőjjetek le, ne szenvedjenek miattam mások!
Na, ezt valahogy átvészeltem s aztán hazajövés.
Itthon arra gondoltam, hogy jó lenne gyarapítani a fejemben lévő leltárt valami szeszesitallal, ezért fél tizenkettő magasságában elsétáltam a Gekkóba és megittam egy Piña Coladat. Finom volt. Most már koktélt is tudok ajánlani tapasztalatból, ha szükséges.
Na, és itt jön be a képbe érdekességként a bejegyzés címe. Mindig is szerettem, ha éjszaka hallom a cipőm kopogását az úton. Olyankor csend van, nincs sehol egy lélek. Néha elhúz egy-egy autó, de azon kívül semmi. Langyos nyáreleji éj, villanypóznák sárga fénye, egy-egy álmos madárcsicsergés. Tisztán lehet gondolkodni, hogy mi is történik mostanában. Választ persze úgysem találtam, de a ilyenkor a gondolatok jobban szárnyalnak.
Finom volt Debrecenben a két pizzás és két sajtos ízű pizzaszelet cseresznyejoghurttal és grapefruitlével.
Holnap bejelentkezek István bátyám autószerelő úrnál, hogy haddlám a turbóval mit tudnánk csinálni jövő héten s készülgetek a szombati biciklizős-bográcsozós-sátorozós-ottalvós-gitározós-tábortüzes hétvégére. De előtte hivatalos vagyok egy esti házimulatozásra, úgyhogy délutántól ereszdelahajamat!
Cselekedjetek így ti is,
Tiszteletem!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: képzés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: képzés. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. április 30., péntek
2010. április 28., szerda
Whisky
Koncentráltam reggel, hogy jobb lábbal ébredjek. Sikerült. Jó, mozgalmas napom lett. Reggeliztem és, amit kezdtem igazából ébredezni, mondja "M", hogy nagy nap ígérkezik mára és csak egy futár van, úgyhogy ő megy is, mert be kell álljon. Na, mondom, akkor szépen alakul a hét, mert a hétfő is elég forgalmas nap volt. Eltelik fél óra s már én is bicikikliztem, mert két futár sem bírta a rendeléseket. Kivittem vagy hetet, aztán lenyugodtak a kliensek, így éppen volt időm hazajönni, ebédelni s irány Debrecen.
Ott meglepetés fogadott, ugyanis eljött "N", a főnök Budapestről az utolsó szakmai óránkra és tájékoztatott, hogy kb mire számítsunk. Végül kiderült, hogy mégis lesz angol vizsga hetedikén, tehát semmi gond, csak úgy néz ki, hogy állásinterjú nem lesz egybekötve a vizsgával. Ez azt jelenti, hogy levizsgázom, kapok egy minősítést, aztán felírnak egy listára s amint lehet, kiküldenek dolgozni. Kíváncsi vagyok - sikeres vizsga esetén - mennyi időbe telik, míg állást kapok.
Könnyes búcsút vettünk tehát "Ta"-től, aki a szakmai képzést tartotta nekünk; elég valószínű, hogy többet nem látjuk. Mi az évfolyamtársakkal még találkozunk angol órán, vagy, ha nem, akkor vizsgán.
Debrecenből jövet már el is terveztem az estémet: vacsora, aztán bemegyek a Gekkóba s whisky estet tartok. Ez így is történt: ettem az "At" által kínált pityókatokányból, aztán követtem a programot. Fél tizenegykor már a Gekkóban kortyoltam a Chivas Regal-t három jégkockával. Ez, a vodkával ellentétben finom. Talákoztam "T"-vel, akit már olyan régóta nem láttam (4 hónap), hogy azt sem tudtam róla, hogy készül hajóra fotósnak. Na, meg is találtuk a közös hangot egy négyfős asztaltársaság keretében, így legurult egy Jack Daniel's is. Az is három jéggel, az is finom volt. Annak örömére, hogy már a whiskyket is van, hova tegyem az agyamban, elfogadtam "T" meghívását és az asztaltársasággal együt elvonultunk hozzá egy jót vacsorázni.
Itt meg is jegyszem, hogy finom volt a rizs szószos őrölthússal. Aztán a banda lassanként lemorzsolódott, de mi még osztottuk a dolgokat addig, míg arra nem ébredtem, hogy süt a nap s haza is kéne menni. De akkor már aludtam vagy három órát...
Egyáltalán nem bántam meg, hogy jobb lábbal ébredtem.
Érdekesség, hogy hallottam Debrecen fele menet egy dalt a rádióban és mindenképp le akartam jegyezni az együttes nevét valahova, de siettem, meg egy másik jó szám jött egyből utána, azt pedig mindenképp énekelni kellett, ígyhát nem írtam le sehova a banda nevét. El is felejtettem, természetesen. Sokat gondolkoztam később rajta, hogy valahogy tudjam megtalálni a YouTube-n, de hiába. Erre, mikor felkelek, egyből beugrik, hogy: Spooky. De sajnos a keresett dalt nem találtam meg tőlük. Érdekes. Ha megvan, egyből felrakom a linket.
Ti is majd koncentráljatok s jobb lábbal szálljatok le az ágyról!
Minden jót!
Ott meglepetés fogadott, ugyanis eljött "N", a főnök Budapestről az utolsó szakmai óránkra és tájékoztatott, hogy kb mire számítsunk. Végül kiderült, hogy mégis lesz angol vizsga hetedikén, tehát semmi gond, csak úgy néz ki, hogy állásinterjú nem lesz egybekötve a vizsgával. Ez azt jelenti, hogy levizsgázom, kapok egy minősítést, aztán felírnak egy listára s amint lehet, kiküldenek dolgozni. Kíváncsi vagyok - sikeres vizsga esetén - mennyi időbe telik, míg állást kapok.
Könnyes búcsút vettünk tehát "Ta"-től, aki a szakmai képzést tartotta nekünk; elég valószínű, hogy többet nem látjuk. Mi az évfolyamtársakkal még találkozunk angol órán, vagy, ha nem, akkor vizsgán.
Debrecenből jövet már el is terveztem az estémet: vacsora, aztán bemegyek a Gekkóba s whisky estet tartok. Ez így is történt: ettem az "At" által kínált pityókatokányból, aztán követtem a programot. Fél tizenegykor már a Gekkóban kortyoltam a Chivas Regal-t három jégkockával. Ez, a vodkával ellentétben finom. Talákoztam "T"-vel, akit már olyan régóta nem láttam (4 hónap), hogy azt sem tudtam róla, hogy készül hajóra fotósnak. Na, meg is találtuk a közös hangot egy négyfős asztaltársaság keretében, így legurult egy Jack Daniel's is. Az is három jéggel, az is finom volt. Annak örömére, hogy már a whiskyket is van, hova tegyem az agyamban, elfogadtam "T" meghívását és az asztaltársasággal együt elvonultunk hozzá egy jót vacsorázni.
Itt meg is jegyszem, hogy finom volt a rizs szószos őrölthússal. Aztán a banda lassanként lemorzsolódott, de mi még osztottuk a dolgokat addig, míg arra nem ébredtem, hogy süt a nap s haza is kéne menni. De akkor már aludtam vagy három órát...
Egyáltalán nem bántam meg, hogy jobb lábbal ébredtem.
Érdekesség, hogy hallottam Debrecen fele menet egy dalt a rádióban és mindenképp le akartam jegyezni az együttes nevét valahova, de siettem, meg egy másik jó szám jött egyből utána, azt pedig mindenképp énekelni kellett, ígyhát nem írtam le sehova a banda nevét. El is felejtettem, természetesen. Sokat gondolkoztam később rajta, hogy valahogy tudjam megtalálni a YouTube-n, de hiába. Erre, mikor felkelek, egyből beugrik, hogy: Spooky. De sajnos a keresett dalt nem találtam meg tőlük. Érdekes. Ha megvan, egyből felrakom a linket.
Ti is majd koncentráljatok s jobb lábbal szálljatok le az ágyról!
Minden jót!
2010. április 22., csütörtök
Melegedik a tea
Annyira előrehaladtunk az írott elektronikus kommunikáció terén, ugye, hogy már szükséges a szmájlik (emoticon), environmentek és mozgó, hangot kiadó: audible-k használata ahhoz, hogy megfelelően ki tudjuk fejezni magunkat. Mi lesz a következő? Ahogy a zene terén, a koncerteken divatba fognak jönni a szagok/illatok, úgy fognak a írásban egyezményes jelek kialakulni a hangsúly kifejezésére is. Pl: hagyományosan a hangsúly: MElegedik a TEa, de, ahogy én akartam írni, népi ének-, dallamszerűen: MElegedik Atea (mint ahogy "...VÁlogatják Amagját"). Erről ennyit; ebben a bejegyzésben első volt az érdekesség.
S közben "Megisvanmár Atea", úgyhogy itt kortyolgatom sajtkrémes kenyér kíséretében.
Kipróbáltam az espédé cipőt s pedált s fel is avattam. A Vladimirescu és Plevnei sarkán ügyesen, ahogy kell, kiakasztottam a pedálból a cipőt, de az utolsó pillanatban, amikor tettem volna a lábam a földre, mintha csak hirtelen mágnesessé vált volna a klipsz, visszakattant a dolog. A többit el lehet képzelni: taknyoltam egy becsületest. Ez után egész nap az az érzésem volt, hogy valamim valahová oda van kapcsolódva s figyeljek, nehogy pont feltétlen szükségem legyen rá és ne tudjam megmozdítani. Remélem, majd kialakul a cipőlekattintó reflex s nyugodtabban használhatom.
Voltam képződni. Szóba hozódott az angol vizsga kérdése, de választ nem kaptunk rá. Talán majd következő alkalommal.
Lerakatban vásároltam két pár külsőt, mert a mostaniak már nagyon kopottak: egy pár Maxis High Rollert a vasárnapi Maros bikera és egy Kenda K52 Street-et aszfaltra. Viszont van még a műhelyben egy vadonatúj Schwalbe Space, csak az olyan brutális, hogy csak esős időben merem felrakni. Mindenképp viszem magammal mindkettőt, mert kitudja, milyen idő lesz.
Ja s szarvat is vettem a bringára, hogy, ha beragad az espédé, legyen, mi kárt tegyen bennem.
Apropó! Egy witz: tudjátok, miért nem sírt Pistike, mikor elesett a biciklivel?
???
Mert átszúrta a tüdejét a kormány...
Sajnos lemaradtam a váradi Critical Mass-ről, merthát választhattam: vagy ez, vagy a szombati Czárán. Hát így esett a választás.
Fő az, hogy holnapután Czárán Gyula teljesítménytúra, aztán pedig talán Maros Bike.
Mára virradóra nagyon furcsát álmodtam: valami kiránduláson lehettem Brüsszelben. Felébredtem (álmomban) és átléptem a szemközti szobába kajálni valamit, de üres volt a hűtő, hát úgy gondoltam, kilépek az üzletbe vásárolni valamit. Igen ám, de nem volt rajtam semmi, csak egy boxer. Na, nem baj, gondoltam, úgyis csak az üzletig megyek. Arra fele menet viszont valami miatt - már nem emlékszem tisztán - el kellett sétáljak valamivel távolabb. Addig-addig távolodtam, míg már nagyon kellemetlenül éreztem magamat egy szál alsógatyában a sok ember között, aki mind engem bámult. Elkezdtem hát visszafele szaladni, de - szokásomhoz hűen - elvétettem az irányt és kegyetlenül eltévedtem. Csak szaladtam és szaladtam tömbházak közt, hidakon át s még autópályára is felkeveredtem, míg végül sikerült valahogy visszatalálni. Ahogy beléptem újra a szobámba, annyira megkönnnyebbültem, hogy felébredtem. Történt álmomban még sok más dolog is, de arra nem térek ki.
Így történt hát e mai napon, hogy a blogomba két érdekesség is belekeveredett. Legyen ez kárpótlás egyik brüsszeli napomért.
Finom volt a reggeli lekváros laska kissé erjedt lekvárral, ami még exotikusabbá tette az eledelt.
Ma esti szokásos blogolvasásom elmarad, merthát nekem sincs mindig netem.
Aludjatok s cselekedjetek Vörösmartyval:
"Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett."
Ugye, ugye?!
S a nap zenéje. Debrecentől hazáig szólt.
Pá!
S közben "Megisvanmár Atea", úgyhogy itt kortyolgatom sajtkrémes kenyér kíséretében.
Kipróbáltam az espédé cipőt s pedált s fel is avattam. A Vladimirescu és Plevnei sarkán ügyesen, ahogy kell, kiakasztottam a pedálból a cipőt, de az utolsó pillanatban, amikor tettem volna a lábam a földre, mintha csak hirtelen mágnesessé vált volna a klipsz, visszakattant a dolog. A többit el lehet képzelni: taknyoltam egy becsületest. Ez után egész nap az az érzésem volt, hogy valamim valahová oda van kapcsolódva s figyeljek, nehogy pont feltétlen szükségem legyen rá és ne tudjam megmozdítani. Remélem, majd kialakul a cipőlekattintó reflex s nyugodtabban használhatom.
Voltam képződni. Szóba hozódott az angol vizsga kérdése, de választ nem kaptunk rá. Talán majd következő alkalommal.
Lerakatban vásároltam két pár külsőt, mert a mostaniak már nagyon kopottak: egy pár Maxis High Rollert a vasárnapi Maros bikera és egy Kenda K52 Street-et aszfaltra. Viszont van még a műhelyben egy vadonatúj Schwalbe Space, csak az olyan brutális, hogy csak esős időben merem felrakni. Mindenképp viszem magammal mindkettőt, mert kitudja, milyen idő lesz.
Ja s szarvat is vettem a bringára, hogy, ha beragad az espédé, legyen, mi kárt tegyen bennem.
Apropó! Egy witz: tudjátok, miért nem sírt Pistike, mikor elesett a biciklivel?
???
Mert átszúrta a tüdejét a kormány...
Sajnos lemaradtam a váradi Critical Mass-ről, merthát választhattam: vagy ez, vagy a szombati Czárán. Hát így esett a választás.
Fő az, hogy holnapután Czárán Gyula teljesítménytúra, aztán pedig talán Maros Bike.
Mára virradóra nagyon furcsát álmodtam: valami kiránduláson lehettem Brüsszelben. Felébredtem (álmomban) és átléptem a szemközti szobába kajálni valamit, de üres volt a hűtő, hát úgy gondoltam, kilépek az üzletbe vásárolni valamit. Igen ám, de nem volt rajtam semmi, csak egy boxer. Na, nem baj, gondoltam, úgyis csak az üzletig megyek. Arra fele menet viszont valami miatt - már nem emlékszem tisztán - el kellett sétáljak valamivel távolabb. Addig-addig távolodtam, míg már nagyon kellemetlenül éreztem magamat egy szál alsógatyában a sok ember között, aki mind engem bámult. Elkezdtem hát visszafele szaladni, de - szokásomhoz hűen - elvétettem az irányt és kegyetlenül eltévedtem. Csak szaladtam és szaladtam tömbházak közt, hidakon át s még autópályára is felkeveredtem, míg végül sikerült valahogy visszatalálni. Ahogy beléptem újra a szobámba, annyira megkönnnyebbültem, hogy felébredtem. Történt álmomban még sok más dolog is, de arra nem térek ki.
Így történt hát e mai napon, hogy a blogomba két érdekesség is belekeveredett. Legyen ez kárpótlás egyik brüsszeli napomért.
Finom volt a reggeli lekváros laska kissé erjedt lekvárral, ami még exotikusabbá tette az eledelt.
Ma esti szokásos blogolvasásom elmarad, merthát nekem sincs mindig netem.
Aludjatok s cselekedjetek Vörösmartyval:
"Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett."
Ugye, ugye?!
S a nap zenéje. Debrecentől hazáig szólt.
Pá!
2010. április 21., szerda
Espédé
Aki nem tudná, mi az, annak elmondom, hogy olyan fajta pedál és cipőfajta, ami egy egészséges kattanással egymáshoz kapcsolódik lehetővé téve azt, hogy a lábunkkal ne csak nyomni, hanem húzni is tudjuk a pedált. A cipőt és pedált Debrecenben a Chilisportban vásároltam és így néz ki, csak a szürke helyett fekete és a 2008 helyett 2010-es.
Ezen kívül még képződtem és dícséretben is részesültem. Elszomorító dolog viszont az, hogy május hetedikén nem lesz angol vizsga, csak szakmai és akkor azt mondják, hogy aki angolra is jelentkezett, az nem vizsgázhat, viszont ezt meggondolatlanságnak tartom, mert akkor inkább nem jelentkeztem volna angolra s akkor tudnék vizsgázni. Márpedig ez szerintem hülyeség, kérem s ezt megmondta Besenyő Pista bácsi is. Tehát a dolgot mindenképp adminisztrációs hibának tekintem és elvárom, hogy mihamarabb oldódjon meg. Erről ennyit.
Másrészt: volt ma munka és egy szem eső sem esett. Úgy néz ki, az égiek is olvassák a blogomat, de legalább Thornak biztos bejön. Háha a Czárán és Kolozsvári versenyek előtt is beleolvas.
Na, igen. Hétvégén Czárán és Maros túrák. Úgy egyeztem, hogy, ha erőnlétileg és egészségileg jól sikerül a szombati Czárán, akkor irány vasárnap a Maros. Na nem, hát nem. Akkor lesz más vasárnapra. Pl filmezés: Kelly's Heroes.
Érdekesség: ha valamivel meg akarunk mást változtatni és az nem ér célt, de mi azt hisszük, hogy igen, akkor valójában mégiscsak abba az irányba változik a dolog, amelyikbe szeretnénk. Merthogy azzal, hogy azt hisszük, célbaért, kissé megváltozik a hozzáállásunk, és végül milyen tanulságot lehet levonni az egészből? Másokhoz való viszonyulásunk abban áll vagy bukik, hogy mi mit gondolunk arról, hogy a másig hogy viszonyul hozzánk. Kicsit bonyolult, de egyszerűbben: minden ilyen dolog tőlünk, vagyis a hozzáállásunktól függ.
S finom volt a tegnapi főétel maradéka, amit laskával feltöltve ettem: csirkemelles-gombaszószos laskaként.
S Máté Péter tudott valamit: Ő (She). S aki a Backstreet Boys-t szidja, jó ember nem lehet. Még. Akárcsak én régebben.
...mert mostám ugye jó vagyok.
Na, de a sok maszlag után ezt nézzétek meg mosolygás nélkül. S akkor beteszlek a mosolyvisszatartórekordfelállító bejegyzésembe. Míg én néztem, kicsit otthon éreztem magam s jól esett.
Nyugodalmas jóéjszakát, s hogy is? Ja: csüssz.
Ezen kívül még képződtem és dícséretben is részesültem. Elszomorító dolog viszont az, hogy május hetedikén nem lesz angol vizsga, csak szakmai és akkor azt mondják, hogy aki angolra is jelentkezett, az nem vizsgázhat, viszont ezt meggondolatlanságnak tartom, mert akkor inkább nem jelentkeztem volna angolra s akkor tudnék vizsgázni. Márpedig ez szerintem hülyeség, kérem s ezt megmondta Besenyő Pista bácsi is. Tehát a dolgot mindenképp adminisztrációs hibának tekintem és elvárom, hogy mihamarabb oldódjon meg. Erről ennyit.
Másrészt: volt ma munka és egy szem eső sem esett. Úgy néz ki, az égiek is olvassák a blogomat, de legalább Thornak biztos bejön. Háha a Czárán és Kolozsvári versenyek előtt is beleolvas.
Na, igen. Hétvégén Czárán és Maros túrák. Úgy egyeztem, hogy, ha erőnlétileg és egészségileg jól sikerül a szombati Czárán, akkor irány vasárnap a Maros. Na nem, hát nem. Akkor lesz más vasárnapra. Pl filmezés: Kelly's Heroes.
Érdekesség: ha valamivel meg akarunk mást változtatni és az nem ér célt, de mi azt hisszük, hogy igen, akkor valójában mégiscsak abba az irányba változik a dolog, amelyikbe szeretnénk. Merthogy azzal, hogy azt hisszük, célbaért, kissé megváltozik a hozzáállásunk, és végül milyen tanulságot lehet levonni az egészből? Másokhoz való viszonyulásunk abban áll vagy bukik, hogy mi mit gondolunk arról, hogy a másig hogy viszonyul hozzánk. Kicsit bonyolult, de egyszerűbben: minden ilyen dolog tőlünk, vagyis a hozzáállásunktól függ.
S finom volt a tegnapi főétel maradéka, amit laskával feltöltve ettem: csirkemelles-gombaszószos laskaként.
S Máté Péter tudott valamit: Ő (She). S aki a Backstreet Boys-t szidja, jó ember nem lehet. Még. Akárcsak én régebben.
...mert mostám ugye jó vagyok.
Na, de a sok maszlag után ezt nézzétek meg mosolygás nélkül. S akkor beteszlek a mosolyvisszatartórekordfelállító bejegyzésembe. Míg én néztem, kicsit otthon éreztem magam s jól esett.
Nyugodalmas jóéjszakát, s hogy is? Ja: csüssz.
2010. április 18., vasárnap
Hogy az a sietés!
Már megint nagysürgősen írdogálok, merthogy kiderült, hogy holnap (ma) hajnalban indulunk bicajozni egyet Mountain Ridersékkel a Vida völgyébe a környező hegyek lábainál. A túra úgy kb 170 km, tehát ajánlott egy jót pihenni előtte, ami - úgy érzem - öt óra alatt nemigen fog összejönni. Mindenképp nekiesek, aztán lesz, ami lesz. Biciklim már teljes mértékben fel van szerelve, mindössze egy kulacstartó hiányzik, de remélhetőleg azt holnap reggel még felbiggyesztem valahogy.
Mai nap képződéses nap volt, aztán folytatódott óceánjárós tájékoztatóbeszélgetésekkel barátok körében, majd leszomorodás, mert hát olyan is kell ugyebár s aztán üléscső és üléscsőbilincs vásárlása "J"-től. Mindezek után nekiálltam a biciklinek, ami jelenleg már a holnapi megpróbáltatásokat várja.
Lényeges dolog, hogy műsorváltozás történt ugyanis nem most 30-án, hanem május 7-én lesz a vizsgám. Ez annyiban jó, hogy több időm van felkészülni. Az oktatóink mai hozzáállásából úgy érzem, hogy mindenképp fog sikerülni a vizsgám s akkor osztán ereszd el a hajamat. Mindössze a Tusványos szervezése miatt aggódom kicsit, merthogy, ha nem leszek akkor oda kell találni egy felelősségtudatos emberkét, aki nem hoz sem rám, sem az egész rendezvényre szégyent, sőt, növeli annak színvonalát. Deszépen leírtam. S, ha sikerül a vizsga, akkor már csak egy ilyen ember kellene.
Finom volt a KFC-s csirkemell muszájból.
A mai érdekesség az lesz, hogy utálom az olyan férfiakat, akik úgy viselkednek, mint én. Egyből vetélytársakként kezelem és nagyon nehéz ezt a hozzáállást elfojtani. Lehet, valahol mélyen köze van a természetes szelekcióhoz. Én sem értem.
Na, de elég a szószövésből, nyomjam le a szokásosat s feküdjek bele az ágyba, egykettő!
Aki alszik, jól teszi. Pá!
Mai nap képződéses nap volt, aztán folytatódott óceánjárós tájékoztatóbeszélgetésekkel barátok körében, majd leszomorodás, mert hát olyan is kell ugyebár s aztán üléscső és üléscsőbilincs vásárlása "J"-től. Mindezek után nekiálltam a biciklinek, ami jelenleg már a holnapi megpróbáltatásokat várja.
Lényeges dolog, hogy műsorváltozás történt ugyanis nem most 30-án, hanem május 7-én lesz a vizsgám. Ez annyiban jó, hogy több időm van felkészülni. Az oktatóink mai hozzáállásából úgy érzem, hogy mindenképp fog sikerülni a vizsgám s akkor osztán ereszd el a hajamat. Mindössze a Tusványos szervezése miatt aggódom kicsit, merthogy, ha nem leszek akkor oda kell találni egy felelősségtudatos emberkét, aki nem hoz sem rám, sem az egész rendezvényre szégyent, sőt, növeli annak színvonalát. Deszépen leírtam. S, ha sikerül a vizsga, akkor már csak egy ilyen ember kellene.
Finom volt a KFC-s csirkemell muszájból.
A mai érdekesség az lesz, hogy utálom az olyan férfiakat, akik úgy viselkednek, mint én. Egyből vetélytársakként kezelem és nagyon nehéz ezt a hozzáállást elfojtani. Lehet, valahol mélyen köze van a természetes szelekcióhoz. Én sem értem.
Na, de elég a szószövésből, nyomjam le a szokásosat s feküdjek bele az ágyba, egykettő!
Aki alszik, jól teszi. Pá!
2010. április 10., szombat
Rendőrök s zakuszka
A nap két legemlékezetesebb része. Mindkettő délelőtt történt s sikerült is jól elszarniuk a nap eme intervallumát.
Hogy is kezdődött?
Ma tíztől képzés volt. Későn keltem a fél tízes induláshoz. Ígyhát gyorsan lenyomtam két zakuszkás kenyeret félálomban és mosakodás, aztán nyomás le a kocsihoz s irány Debrecen. Még talán időben oda is értem volna, ha nem szólnak közbe rendőr elvtársék valahol a Hosszúpályi út második falujában. Mikor még messze voltam, már ügyesen kiállt a rendőr bácsi s meszelt a levegőbe, hogy jól lássam, hogy ebből biza megállítás lessz.
Félrehúztam, beszót illedelmes megszólítással, tele kedveskedő jelzős szószerkezetekkel, hogy:
-Forgalmit, jogosítványt!
Asszem, pontosan idéztem a felém idézett szavai költői fordulatokat rejtelmező tömkelegét. Tehát eddig így. Odaadtam szépen, mosolygósan, hogy:
-Tessék parancsolni
Élt is a lehetőséggel, jött a parancs:
-Biztosítást!
Odaadtam. Nem lelt fel semmi gyanúsat. Jött a következő:
-Állítsa meg a motort, nyissa fel a csomagtartót! - jött a következő, immár az összetett mondatok fajtájába sorolható hozzámszólása.
Megtettem.
Láttam, hogy nagyon fürkész a szemével valamit, amit hátha nem talál meg, de nagy sajnálkozására minden ott volt, ami kötelező. "Nahát, akkor mit találjon ki, hogy valami miatt meg tudjon büntetni?" - gondolta magában s azt hitte, nem veszem észre. Tévedett.
-Mit ír a pótkeréken? - kérdezte (tudni illik, nem tudta a szerelő megragasztatni az egyik lyukas kereket, ezért pótkerékkel kényszerültem még ezen a héten járni). Szóval:
-Mit ír a pótkeréken? - kérdi illedelmesen.
Há mondom:
-80 km/h.
Felcsillant a szeme:
-S Ön meddig megy - kérdi tőlem
-Debrecenig
-S onnan haza?
-Igen.
S akkor it most azt hitte, nyert:
-Háde az több, mint nyolcvan km.
-Hát persze, hogy több - mondom.
-De csak nyolcvanat ír rajta nemde?
Na, mondom magamba, télleg valóságon alapulnak a rendőrviccek:
-Igen - mondom -, de az nem km, hanem km/h.
Vagyis mehetek bármennyit vele, csak ne gyorsabban, mint nyolcvan km/h. Na, de itt vérszemet kapott, hogy megint nem tud belekötni semmibe.
Nézelődött, gondolkozott, aszongya:
-Kopottak a gumik.
-Hű - mondom - igen, tényleg azok.
-Tudja, hogy itt Magyarországon nálunk az a törvény, hogy ezért elvehetjük az autó forgalmi engedélyét?
-Hát nem - mondom -, nem vagyok magyarországi, ugyebár.
Na, itt érezte, hogy győzött, bár igaz, a gumik nem voltak lekopva a kopásjelzőig, így tudtommal legális még velük járni. De hát kitudja, Magyarországon mi a szabály.
Odahívott az autójához, ott átvett a társa.
-Nem veszem el a forgalmit - aszondja -, hanem adok egy húszezer forintos bírságot. Jó lesz?
-Hát - mondom -, neméppen. Nem lehetne valahogy más megoldást kitalálni?
S itt még kicsit értetlenkedtünk s aztán sikerült megvesztegetnem tízezer forinttal.
Itt most nem szabadna írjak erről, mert elméletileg ő is és én is börtönbe fogunk kerülni, ha más megtudja (erről tájékoztatott). Úgyhogy kezeljétek titokként lécci.
Másik dolog. Eleresztettek végre a rendőrök, de el kezdett fájni kegyetlenül a hasam a reggeli gyors zakuszkaevéstől. Mire beértem Debrecenbe s leparkoltam, már szikrázott a szemem. Olyan rosszul voltam háromnegyed órán keresztül, hogy nem tudtam kiszállni az autóból. Égett a gyomrom, hányingerem volt, szédültem, nem volt semmi erőm. Végül annyira megembereltem magam, hogy kimásztam a kocsiból és nagyon nagyon lassan elballagtam a képzés helyére, de közben háromszor majdnem összeestem. Éreztem, hogy leragad a szemem s kész. Na, de nagy nehezen megtettem tíz perc alatt azt a hétszáz métert. Így történt, hogy késtem egy órát a képzésről. Pont szünet volt. Amint megláttak a diáktársaim, megnyugtattak, hogy tényleg szarul nézek ki. Valahogy lekínlódtam még egy órát terítgetéssel, szalvétahajtogatással s aztán, végre teljesen helyrekattantam. Sikerült átgyűrnöm a gyomromon a zakuszkát s még azér se hánytam ki. Nehogymá!
Na, ez a két emlékezetes dolog történt ma. Ezen kívül volt szakmai és angol képzés, ahol többek között Kedves Péter megtudta, hogy, ha minden igaz, fix két hét múlva mehet vizsgázni, ha úgy gondolja, hogy eléggé fel van készülve. Szerintem úgy gondolja, úgyhogy holnap be is jelentkezik a központnál a vizsgára ímélben.
Hazafele jövet nem volt baj, de minden esetre holnap lecserélem a téli gumikat nyárira. Azok majdnem újak, éshát persze azért már ideje is...
Itthon volt gitározás, hálózatos zenahallgatás s egy jó hosszú blogbejegyzés.
Finom volt a zakuszkás kenyér, de bár ne ettem volna meg.
Érdekesség: miért neveztem a blogomat "messzevanausztráliának", olyan alcímmel, hogy "...avagy hosszú, rögös utam itthonról Ausztráliáig", ha nem is arról szól.
Válasz: hát azért, kérem, mert attól, hogy nem csak arról írok, hogy halad a terv, még nem elhanyagolható a sok többi dolog sem a végcél beteljesedésében. Remélem, tisztán fogalmaztam. Ha nem, rá lehet kérdezni.
Üdv akkor mindenkinek, s vigyázat! Először igazán felébredni s csak aztán zakuszkázni!
Hogy is kezdődött?
Ma tíztől képzés volt. Későn keltem a fél tízes induláshoz. Ígyhát gyorsan lenyomtam két zakuszkás kenyeret félálomban és mosakodás, aztán nyomás le a kocsihoz s irány Debrecen. Még talán időben oda is értem volna, ha nem szólnak közbe rendőr elvtársék valahol a Hosszúpályi út második falujában. Mikor még messze voltam, már ügyesen kiállt a rendőr bácsi s meszelt a levegőbe, hogy jól lássam, hogy ebből biza megállítás lessz.
Félrehúztam, beszót illedelmes megszólítással, tele kedveskedő jelzős szószerkezetekkel, hogy:
-Forgalmit, jogosítványt!
Asszem, pontosan idéztem a felém idézett szavai költői fordulatokat rejtelmező tömkelegét. Tehát eddig így. Odaadtam szépen, mosolygósan, hogy:
-Tessék parancsolni
Élt is a lehetőséggel, jött a parancs:
-Biztosítást!
Odaadtam. Nem lelt fel semmi gyanúsat. Jött a következő:
-Állítsa meg a motort, nyissa fel a csomagtartót! - jött a következő, immár az összetett mondatok fajtájába sorolható hozzámszólása.
Megtettem.
Láttam, hogy nagyon fürkész a szemével valamit, amit hátha nem talál meg, de nagy sajnálkozására minden ott volt, ami kötelező. "Nahát, akkor mit találjon ki, hogy valami miatt meg tudjon büntetni?" - gondolta magában s azt hitte, nem veszem észre. Tévedett.
-Mit ír a pótkeréken? - kérdezte (tudni illik, nem tudta a szerelő megragasztatni az egyik lyukas kereket, ezért pótkerékkel kényszerültem még ezen a héten járni). Szóval:
-Mit ír a pótkeréken? - kérdi illedelmesen.
Há mondom:
-80 km/h.
Felcsillant a szeme:
-S Ön meddig megy - kérdi tőlem
-Debrecenig
-S onnan haza?
-Igen.
S akkor it most azt hitte, nyert:
-Háde az több, mint nyolcvan km.
-Hát persze, hogy több - mondom.
-De csak nyolcvanat ír rajta nemde?
Na, mondom magamba, télleg valóságon alapulnak a rendőrviccek:
-Igen - mondom -, de az nem km, hanem km/h.
Vagyis mehetek bármennyit vele, csak ne gyorsabban, mint nyolcvan km/h. Na, de itt vérszemet kapott, hogy megint nem tud belekötni semmibe.
Nézelődött, gondolkozott, aszongya:
-Kopottak a gumik.
-Hű - mondom - igen, tényleg azok.
-Tudja, hogy itt Magyarországon nálunk az a törvény, hogy ezért elvehetjük az autó forgalmi engedélyét?
-Hát nem - mondom -, nem vagyok magyarországi, ugyebár.
Na, itt érezte, hogy győzött, bár igaz, a gumik nem voltak lekopva a kopásjelzőig, így tudtommal legális még velük járni. De hát kitudja, Magyarországon mi a szabály.
Odahívott az autójához, ott átvett a társa.
-Nem veszem el a forgalmit - aszondja -, hanem adok egy húszezer forintos bírságot. Jó lesz?
-Hát - mondom -, neméppen. Nem lehetne valahogy más megoldást kitalálni?
S itt még kicsit értetlenkedtünk s aztán sikerült megvesztegetnem tízezer forinttal.
Itt most nem szabadna írjak erről, mert elméletileg ő is és én is börtönbe fogunk kerülni, ha más megtudja (erről tájékoztatott). Úgyhogy kezeljétek titokként lécci.
Másik dolog. Eleresztettek végre a rendőrök, de el kezdett fájni kegyetlenül a hasam a reggeli gyors zakuszkaevéstől. Mire beértem Debrecenbe s leparkoltam, már szikrázott a szemem. Olyan rosszul voltam háromnegyed órán keresztül, hogy nem tudtam kiszállni az autóból. Égett a gyomrom, hányingerem volt, szédültem, nem volt semmi erőm. Végül annyira megembereltem magam, hogy kimásztam a kocsiból és nagyon nagyon lassan elballagtam a képzés helyére, de közben háromszor majdnem összeestem. Éreztem, hogy leragad a szemem s kész. Na, de nagy nehezen megtettem tíz perc alatt azt a hétszáz métert. Így történt, hogy késtem egy órát a képzésről. Pont szünet volt. Amint megláttak a diáktársaim, megnyugtattak, hogy tényleg szarul nézek ki. Valahogy lekínlódtam még egy órát terítgetéssel, szalvétahajtogatással s aztán, végre teljesen helyrekattantam. Sikerült átgyűrnöm a gyomromon a zakuszkát s még azér se hánytam ki. Nehogymá!
Na, ez a két emlékezetes dolog történt ma. Ezen kívül volt szakmai és angol képzés, ahol többek között Kedves Péter megtudta, hogy, ha minden igaz, fix két hét múlva mehet vizsgázni, ha úgy gondolja, hogy eléggé fel van készülve. Szerintem úgy gondolja, úgyhogy holnap be is jelentkezik a központnál a vizsgára ímélben.
Hazafele jövet nem volt baj, de minden esetre holnap lecserélem a téli gumikat nyárira. Azok majdnem újak, éshát persze azért már ideje is...
Itthon volt gitározás, hálózatos zenahallgatás s egy jó hosszú blogbejegyzés.
Finom volt a zakuszkás kenyér, de bár ne ettem volna meg.
Érdekesség: miért neveztem a blogomat "messzevanausztráliának", olyan alcímmel, hogy "...avagy hosszú, rögös utam itthonról Ausztráliáig", ha nem is arról szól.
Válasz: hát azért, kérem, mert attól, hogy nem csak arról írok, hogy halad a terv, még nem elhanyagolható a sok többi dolog sem a végcél beteljesedésében. Remélem, tisztán fogalmaztam. Ha nem, rá lehet kérdezni.
Üdv akkor mindenkinek, s vigyázat! Először igazán felébredni s csak aztán zakuszkázni!
2010. április 9., péntek
Autó, képzés, kisgyerek
A mai nap három legfőbb jellemzője. Első a kisgyerek: "D". "G" barát(o)/(nő)m fia. Bő másfél éves én nagyon jópofa kisgyerek. Déltől délutánig vele és "G"-vel töltöttem az időt, jól eljátszogattunk, elbeszélgettünk. Szóba jöttek régi, jelenlegi és még meg nem történt dolgok. Tanulságos volt.
Következő momentum Seat úr elhozása volt "I" autószerelő úrtól. Kb 180 Euroba került de elég sok betegségből kigyógult. Még kell cserélni rajta teleszkópot, csomagtartófeszítőt, ablaktörlőfogantyút és rendbe kell hozni az ABS-t. Még ma szarozott a turbó, azzal is kell csinálni valamit. S akkor pontra lesz téve a autó.
Minden képp elmondhatom róla, hogy sokkal erősebb lett a szervíz után. Érződik, hogy gyógyulófélben van.
Harmadik dolog a debreceni képződés. Ma angol volt. Haladgatok, tanulgatok, valami csak lesz belőle.
Érdekesség, hogy milyen jó visszagondolni a nagyon kiskori emlékekre. Nekem az első emlékem (ami biztos, hogy emlék, nem pedig valami mesélésből kialakult homálykép) az az, hogy bölcsődében kiságyban kapaszkodok, a nevelőnők pedig mászkálnak a halomra rakott bilikkel az ölükben, aztán meg emlékszem a fényképezőgépre, amitől nagyon féltem.
Már várom, hogy feküdjek le és azon gondolkozzam az ágyban félálomban, hogy emlékszem-e valami mégkorábbi eseményre, úgyhogy most a szokásos s aztán megyek s ki is próbálom.
Finom volt a bableves.
Gondolkozzatok vissza ti is. Érdekes.
Szi!
Következő momentum Seat úr elhozása volt "I" autószerelő úrtól. Kb 180 Euroba került de elég sok betegségből kigyógult. Még kell cserélni rajta teleszkópot, csomagtartófeszítőt, ablaktörlőfogantyút és rendbe kell hozni az ABS-t. Még ma szarozott a turbó, azzal is kell csinálni valamit. S akkor pontra lesz téve a autó.
Minden képp elmondhatom róla, hogy sokkal erősebb lett a szervíz után. Érződik, hogy gyógyulófélben van.
Harmadik dolog a debreceni képződés. Ma angol volt. Haladgatok, tanulgatok, valami csak lesz belőle.
Érdekesség, hogy milyen jó visszagondolni a nagyon kiskori emlékekre. Nekem az első emlékem (ami biztos, hogy emlék, nem pedig valami mesélésből kialakult homálykép) az az, hogy bölcsődében kiságyban kapaszkodok, a nevelőnők pedig mászkálnak a halomra rakott bilikkel az ölükben, aztán meg emlékszem a fényképezőgépre, amitől nagyon féltem.
Már várom, hogy feküdjek le és azon gondolkozzam az ágyban félálomban, hogy emlékszem-e valami mégkorábbi eseményre, úgyhogy most a szokásos s aztán megyek s ki is próbálom.
Finom volt a bableves.
Gondolkozzatok vissza ti is. Érdekes.
Szi!
2010. március 27., szombat
Hosszú nap, rövid bejegyzés
Igaz, kicsit későn ébredtem a tegnapi virrasztásom miatt, de sokmindent sikerült véghezvinni a mai napon: vásároltam Fülesnek kutyadolgokat, hogy örvendjen, ha viszontlát, voltam Debrecenben képzésen, összecsomagoltam egy vagon holmit, "At" levágta szépre a hajamat és befejeztem mindkét biciklit. Ez utóbbit épp tíz perce, és már éjjel negyed háromra jár. Muszáj volt ma befejezni az összeszerelést, egyébként a bécsi kiruccanás látta volna a kárát, ha arra fele menet kell megállni Váradon és nemcsak elvenni a két biciklit, hanem még pepecselni is azokkal.
A bejegyzés azért rövid, mert másfél óra múlva kelek s irány az csíkszeredai Kalibáskő (s útközben édesanyám Boldolgfalván) s ki kellene pihenje az agyam kicsit a mai dolgokat.
Mai érdekesség életem első vicce:
Arisztid és Tasziló mennek a sivatagban. Tasziló megszólal:
-Aaa aa aa aaa Arisztid
-Mondjad Tasziló
-L l ll lll l láttad?
-Mit?
-Ee eeee ee egy nő!
-Hol van?
-Mm mm mmár elment.
Kis idő mulva újra:
-A a aaaa a Arisztid!
-Mondjad Tasziló!
-L l ll lll l láttad?
-Mit?
-Ee eeee ee egy autó!
-Hol van?
-Mm mm mmár elment.
Rövid idő múlva:
-A a aaaa a Arisztid!
-MIVAN Tasziló?
-L l ll lll l láttad?
-LÁTTAM LÁTTAM! - háborodik fel Tasziló.
-Aa aaa a aakor miért léptél bele?....
Na ezt a viccet előszeretettel meséltem mindenkinek, mikor úgy öt éves lehettem, de, persze csak rá két-három évre értettem meg igazán, hogy mi benne a nevetséges.
Finom volt a virsli (muszáj elfogyjon úgyhor hajnalira is az lesz).
Aludjatok jól legalább ti, ha már én nem tudok!
Sziasztok mindenkinek!
A bejegyzés azért rövid, mert másfél óra múlva kelek s irány az csíkszeredai Kalibáskő (s útközben édesanyám Boldolgfalván) s ki kellene pihenje az agyam kicsit a mai dolgokat.
Mai érdekesség életem első vicce:
Arisztid és Tasziló mennek a sivatagban. Tasziló megszólal:
-Aaa aa aa aaa Arisztid
-Mondjad Tasziló
-L l ll lll l láttad?
-Mit?
-Ee eeee ee egy nő!
-Hol van?
-Mm mm mmár elment.
Kis idő mulva újra:
-A a aaaa a Arisztid!
-Mondjad Tasziló!
-L l ll lll l láttad?
-Mit?
-Ee eeee ee egy autó!
-Hol van?
-Mm mm mmár elment.
Rövid idő múlva:
-A a aaaa a Arisztid!
-MIVAN Tasziló?
-L l ll lll l láttad?
-LÁTTAM LÁTTAM! - háborodik fel Tasziló.
-Aa aaa a aakor miért léptél bele?....
Na ezt a viccet előszeretettel meséltem mindenkinek, mikor úgy öt éves lehettem, de, persze csak rá két-három évre értettem meg igazán, hogy mi benne a nevetséges.
Finom volt a virsli (muszáj elfogyjon úgyhor hajnalira is az lesz).
Aludjatok jól legalább ti, ha már én nem tudok!
Sziasztok mindenkinek!
2010. március 26., péntek
Tömör nap
Ma nem unatkoztam. Voltam lerakatban, biciklisbótban és vásároltam a két idegenbe vivendő biciklire eztazt, ami hiányzott, aztán felszerelgettem, de csak holnap fogom teljesen befejezni mindkettőt. De holnap is csak, miután visszajöttem Debrecenből, ugyanis egy alkatrészt Berettyóújfaluból kell elhozzak. Neten találtam a Deore LX kilenc sebességes hátsó váltót 20 Euroért s úgy döntöttem, hogy megéri.
Holnap estére tehát készenlétben lesz a két kirándulós bicikli, akiket majd Gyergyóból jövet, váradon kis szünetet tartva bedobálok a kocsiba és nyomás tovább Bécs iránt.
Mivel ma biciklikkel voltam elfoglalva, nem jutott időm a debreceni képzés előtt szaladni, így késő estére kellett halasszam. A képzés után fél tizenegyre verődtem haza farkaséhesen, úgyhogy muszáj volt gyorsan főzzek valamit, mert hát éhgyomorral mégsem futkorászhatok. Ettem is gyorsan virslis makarónit tejföllel (elfogyott a kenyér), ami - mint minden étel farkaséhgyomorra - nagyon jól esett. Utána vártam vaegy órát és rászántam magam a szaladásra. Túlélésre mentem, mert hát a gyomromban ott vartyogott a nagy tányér kaja, de láss csodát: hatalmasat szaladtam. Nemhogy jó tempóban kibírtam a távot, de még hatalmas rekordot is döntöttem (majdnem egy perccel). Úgy néz ki tehát, hogy izomláz nélkül jó szaladni még ha telehassal, akkor is.
Most jöjjön egy gyors agymenés, mert nincs erőm hosszabbra: nem szeretek kedvenc zenémről, filmemről, szinészemről, kajámról stb beszélni. Valahogy nem esik jól. Több dolog miatt is:
Egy: olyan, mintha elárulnám magam.
Kettő: magam sem tudom meghatározni, mikor mi a kedvencem, mert hangulatfüggő s emiatt változó.
Három: miért határozzam meg, ha úgyis mindegyre változik. Ennyi.
Nem tudom, más hogy van vele. Nekem sok szimpatikus dolgom van, de egyik se kedvenc. Lehet, hogy még éretlen vagyok? Lehet, hogy túl érett? Lehet, hogy nem érdekel!
A nap zenéje a nagy rohanásban: Leonard Cohen - In my secret life.
Fáradt vagyok. Most jön a szokásos, aztán aktív alvás, mert holnap még a mainál is keményebb nap jön.
Ja s eleget tettem tegnap lejegyzett rajongásomnak: többek között vettem egy kilométerórát az egyik biciklire.
Mindenkinek jókat!
Holnap estére tehát készenlétben lesz a két kirándulós bicikli, akiket majd Gyergyóból jövet, váradon kis szünetet tartva bedobálok a kocsiba és nyomás tovább Bécs iránt.
Mivel ma biciklikkel voltam elfoglalva, nem jutott időm a debreceni képzés előtt szaladni, így késő estére kellett halasszam. A képzés után fél tizenegyre verődtem haza farkaséhesen, úgyhogy muszáj volt gyorsan főzzek valamit, mert hát éhgyomorral mégsem futkorászhatok. Ettem is gyorsan virslis makarónit tejföllel (elfogyott a kenyér), ami - mint minden étel farkaséhgyomorra - nagyon jól esett. Utána vártam vaegy órát és rászántam magam a szaladásra. Túlélésre mentem, mert hát a gyomromban ott vartyogott a nagy tányér kaja, de láss csodát: hatalmasat szaladtam. Nemhogy jó tempóban kibírtam a távot, de még hatalmas rekordot is döntöttem (majdnem egy perccel). Úgy néz ki tehát, hogy izomláz nélkül jó szaladni még ha telehassal, akkor is.
Most jöjjön egy gyors agymenés, mert nincs erőm hosszabbra: nem szeretek kedvenc zenémről, filmemről, szinészemről, kajámról stb beszélni. Valahogy nem esik jól. Több dolog miatt is:
Egy: olyan, mintha elárulnám magam.
Kettő: magam sem tudom meghatározni, mikor mi a kedvencem, mert hangulatfüggő s emiatt változó.
Három: miért határozzam meg, ha úgyis mindegyre változik. Ennyi.
Nem tudom, más hogy van vele. Nekem sok szimpatikus dolgom van, de egyik se kedvenc. Lehet, hogy még éretlen vagyok? Lehet, hogy túl érett? Lehet, hogy nem érdekel!
A nap zenéje a nagy rohanásban: Leonard Cohen - In my secret life.
Fáradt vagyok. Most jön a szokásos, aztán aktív alvás, mert holnap még a mainál is keményebb nap jön.
Ja s eleget tettem tegnap lejegyzett rajongásomnak: többek között vettem egy kilométerórát az egyik biciklire.
Mindenkinek jókat!
2010. március 21., vasárnap
Képződés
A nap nagyrészében Debrecenben tanultam a pincérszakma csínját bínját és betekintést nyerhettem az angol nyelv rejtelmeibe is összesen nyolc óra alatt. A Váradról való elindulás nehézkes volt, de ott megjött a hangulatom. Kezdenek letisztulni a dolgok. Már csak tanulni kell és remélem, hogy május végén már egy kétszáztonnás hajóról integetek.
Nagy boldogsággal töltött el, hogy a honfoglaló mai bajnokságán a 93. helyet értem el. Múltkor kétezredik lettem :) Haladok. Gyorsan, de bizonytalanul, asszem.
Szaladásban is rekordot döntöttem. Igaz, csak négy másodperccel, de ez minden idők (az öt utóbbi nap) legjobbja. Kezdek belejönni, az izomláz is alább hagyott.
Finom volt a sajtoskifli sonkával és kakaóval, amit Debrecenben ettem ebédpótlónak.
Mai napi plusz: lúdtalpam van. 25 éve. Régebben, ha nem volt a cipőmben talpbetét, nagyon fájt a lában sportolás után. Most rájöttem valamire, azt hiszem. Talpbetét nélkül futottam az utóbbi időben és mégsem fáj a lábam (még...). Ugyanis, ha erősen koncentrálok arra, hogy a talpam helyesen érjen földet és onnan helyesen rugaszkodjon, akkor nem terhelődik az a csont, ami a lúdtalpam miatt annyira fájt. Igaz, ezt nem a futással kezdtem gyakorolni és nem mostantól, hanem már régóta próbálom a gyaloglásnál is. Hátha ki tudok "gyógyulni" ebből a dologból s akkor sikerül megcáfolni az eddig engem vizsgált orvosok állítását. Bejó vóna.
Késő van nagyon, gyorsan alszom. A szokásos már megvolt.
Jóélyt :)
Nagy boldogsággal töltött el, hogy a honfoglaló mai bajnokságán a 93. helyet értem el. Múltkor kétezredik lettem :) Haladok. Gyorsan, de bizonytalanul, asszem.
Szaladásban is rekordot döntöttem. Igaz, csak négy másodperccel, de ez minden idők (az öt utóbbi nap) legjobbja. Kezdek belejönni, az izomláz is alább hagyott.
Finom volt a sajtoskifli sonkával és kakaóval, amit Debrecenben ettem ebédpótlónak.
Mai napi plusz: lúdtalpam van. 25 éve. Régebben, ha nem volt a cipőmben talpbetét, nagyon fájt a lában sportolás után. Most rájöttem valamire, azt hiszem. Talpbetét nélkül futottam az utóbbi időben és mégsem fáj a lábam (még...). Ugyanis, ha erősen koncentrálok arra, hogy a talpam helyesen érjen földet és onnan helyesen rugaszkodjon, akkor nem terhelődik az a csont, ami a lúdtalpam miatt annyira fájt. Igaz, ezt nem a futással kezdtem gyakorolni és nem mostantól, hanem már régóta próbálom a gyaloglásnál is. Hátha ki tudok "gyógyulni" ebből a dologból s akkor sikerül megcáfolni az eddig engem vizsgált orvosok állítását. Bejó vóna.
Késő van nagyon, gyorsan alszom. A szokásos már megvolt.
Jóélyt :)
2010. március 18., csütörtök
Mennyiiii?!?! 23:48?
Tejóég, hogyeltelt az idő. Nemrég érkeztem Debrecenből az első angol órámról.
Nyugisnak indult a nap, de aztán jól besűrűsödött. Hirtelen ma mindenkinek eszébe jutott, hogy felhívjon ilyen-olyan dolgokkal kapcsolatosan. Többek között eladtam egy biciklit, megszereltem egy másikat, tapasztalatokat osztogattam Pisával kapcsolatosan, utast regisztráltam magam mellé a jövő hétvégi hazamenéshez. Kb ennyi jut eszembe, ami telefontéma is volt.
A nap lényege viszont az angol képzésen kívül, hogy vásároltam eeeegy pulzusmérő karórát! Juhhhé! Most már nem csak az időmet mérhetem le, hanem a pulzusomon is csodálkozhatom közben. Tiszta jó. Ma 191 volt, mikor megérkeztem a futásból. Ez már lejegyzendő. S haddlám, mennyi lesz a rekord? Az időm egyre javul, még az egyre nagyobb izomláz ellenére is. Ma ugyebár kora délután futottam, hogy csak kicsit késsek el Debrecenből (45 perc, de kibírták addig nélkülem) s lyan izomlázérzetem volt utána, hogy alig tudtam lemenni a lépcsőn. Wáá. Jött szembe a 60 éves blokkos adminisztrátor asszony s nézte, hogy mindjárt kell segítsen, hogy leérjek, de aztán fogcsikorgatva sikerült. Útközben szomorúan konstatáltam, hogy még a kuplungtaposó izmom is be van lázasodva.
De elég a jajgatásból! (még annyit, hogy a tegnapi hasizom is meghozta a hatását)
Térjek rá a befejezésre.
Esztétikai élmény: hallgassátok a Prodigy - Voodoo People dalát úgy, hogy ritmusra szuszogtok kettőt be, hármat ki, kettőt be, hármat ki s így tovább (lehetőleg futás közben) a 4/4 ütemű ritmusra. Mikor elértek a szám feléhez, rájösztök, miről beszélek.
Finom volt a szalámis makaróni másik fele. Almaleves időhiány miatt holnapra halasztódott. Viszont meglátogattam a Burger Kinget a debreceni Fórumban, mert már nem bírtam az éhségemmel az angol óra egyik szünetében. Magamba túrtam 6 perc alatt 1300 forintot. Hát nem szégyenlősek a kicsikék. Jól odanyomtak hattalmas árat egy ötvenbanisnyi hamburgerért, két korty kóláért és tíz szál szalmapityókáért. Felháborodtam s elhatároztam, hogy nem is volt finom!
Na, most a szokásos + szellőztet s dőlazágyba.
Pápá!
Nyugisnak indult a nap, de aztán jól besűrűsödött. Hirtelen ma mindenkinek eszébe jutott, hogy felhívjon ilyen-olyan dolgokkal kapcsolatosan. Többek között eladtam egy biciklit, megszereltem egy másikat, tapasztalatokat osztogattam Pisával kapcsolatosan, utast regisztráltam magam mellé a jövő hétvégi hazamenéshez. Kb ennyi jut eszembe, ami telefontéma is volt.
A nap lényege viszont az angol képzésen kívül, hogy vásároltam eeeegy pulzusmérő karórát! Juhhhé! Most már nem csak az időmet mérhetem le, hanem a pulzusomon is csodálkozhatom közben. Tiszta jó. Ma 191 volt, mikor megérkeztem a futásból. Ez már lejegyzendő. S haddlám, mennyi lesz a rekord? Az időm egyre javul, még az egyre nagyobb izomláz ellenére is. Ma ugyebár kora délután futottam, hogy csak kicsit késsek el Debrecenből (45 perc, de kibírták addig nélkülem) s lyan izomlázérzetem volt utána, hogy alig tudtam lemenni a lépcsőn. Wáá. Jött szembe a 60 éves blokkos adminisztrátor asszony s nézte, hogy mindjárt kell segítsen, hogy leérjek, de aztán fogcsikorgatva sikerült. Útközben szomorúan konstatáltam, hogy még a kuplungtaposó izmom is be van lázasodva.
De elég a jajgatásból! (még annyit, hogy a tegnapi hasizom is meghozta a hatását)
Térjek rá a befejezésre.
Esztétikai élmény: hallgassátok a Prodigy - Voodoo People dalát úgy, hogy ritmusra szuszogtok kettőt be, hármat ki, kettőt be, hármat ki s így tovább (lehetőleg futás közben) a 4/4 ütemű ritmusra. Mikor elértek a szám feléhez, rájösztök, miről beszélek.
Finom volt a szalámis makaróni másik fele. Almaleves időhiány miatt holnapra halasztódott. Viszont meglátogattam a Burger Kinget a debreceni Fórumban, mert már nem bírtam az éhségemmel az angol óra egyik szünetében. Magamba túrtam 6 perc alatt 1300 forintot. Hát nem szégyenlősek a kicsikék. Jól odanyomtak hattalmas árat egy ötvenbanisnyi hamburgerért, két korty kóláért és tíz szál szalmapityókáért. Felháborodtam s elhatároztam, hogy nem is volt finom!
Na, most a szokásos + szellőztet s dőlazágyba.
Pápá!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)