Fél óra

Már megint van egy ennyi szabadidőm. Holnap leszek itt második hete. Már kaptam fizetésként a kártyámra kemény 72 Dollárt. Hogy miért csak ennyit, nem tudom. Igaz, hogy ezt a múlt hétért kaptam, nem a mostaniért, ugyanis kéthetente adnak fizetést. Remélem, jövő hétvégén minimum hatszáz lesz a kártyámon. A hajón van automata és onnan jehet kivenni pénzt. Amúgy a kártyával bárhol lehet vásárolni. Elméletileg elfogadják, mert Master Card.

Tegnapelőtt volt egy legénységi parti, amire elvállaltam, hogy dolgozom egy másnapi reggeli szünetért cserébe. Úgy volt, hogy éjjel egyig kell dolgoznom, de aztán lett belőle hajnali fél öt, hogy rohadjanak meg. Ketten dolgoztunk egy Harold nevű indonéz fickóval végig. Kellett kihordani a mocskos dolgokat, újratölteni a kifogyott kaját, meg ilyenek. Fél három fele be is fejeztük volna és lejöttünk a legénységi kajáldába, hogy együnk valamit, mire egy ferdeszemű vállpántos, fehéruniformisos seggdörgincs elkezdett pattogni, hogy mit képzelünk mi, hogy csak úgy nekifogunk kajálni, mikor fent feélbehagytuk a munkát. Mi mondtunk (vagyis inkább Harold, mert nekem gőzöm nem volt, hogy mi merre meddig), hogy az nem a mi dolgunk, merthogy mi a setup team vagyunk és az asztalterítők lepakolása meg az ottmaradt kaja nem a mi dolgunk. De a fickó ki volt kelve a képéből, hogy ő az F&B mendedzser asszisztens s, hogy ő tudja. Na, akkor Harold el kezdett mindenfele telefonálni, de a vége csak az lett, hogy mi kellett megcsináljuk. Na, ez tartott fél ötig úgy, hogy én már fél hat óta dolgoztam, majdnem egy fél napja. Harold éjjelis volt, csak kilenckor kezdett.
Na, a lényeg az, hogy másnap (vagyis aznap) tízkor kellett kelni, úgyhogy nagyon fáradt voltam egész nap. Nem csak egész nap, de még ma is. Nem tudtam rendesen kipihenni azt az éjjelt. S erre fel ma még special cleaning van, ami annyit tesz, hogy takarítunk látástól mikulásig, hogy rohadjanak el. Ezért van most a másfél órás szünetem helyett háromnegyed, amiből ugye negyedet lekajáltam. Francba. S a jó benne a, hogy még egész éjfélig fogunk takarítani. Ráadásul még azt sejtem, hogy a három és fél órás ebédszünetünkből sem lesz semmi. Vagyis igen: takarítás.

Olyan sok a meló és kevés a szabadidő, hogy minden kis szórakoztató akármi egyből leköti a figyelmemet. Mikor dolgozunk, a staff messben mindig be van kapcsolva két tévé és néha egy kis semmilyen adás is úgy odaszegezi a figyelmem, hogy azon veszem észre magam, hogy teljesen ki vagyok szakadva a munkafolyamatból.
Vagy, ahogy bejövök a kabinba szünetben, akármilyen spanyol nyelvű adás őgy le tud kötni, hogy nem is nyúlok a távirányító után, hogy más csatornára váltsak.
Vagy, ha meghallok valami jó zenét, képes vagyok megállni s csak úgy hallgatni. Az is nagyon aktív kikapcsolódásnak tűnik. Kevéssel is beérem.

Olyan sok a meló, hogy, ha vécére kell menni, azt is inkább úgy programálom, hogy munka közben kelljen, mert legalább egy kis szübetet eredményez. Tegnapelőtt vagy 15 órát dolgoztam és valószín, hogy ma is összejön annyi.

Ez a special cleaning olyan, hogy mindent le kell takarítsunk az étteremben. De tényleg mindent. Le kell szereljük az égők alól az üveg lapkát, le kell mossuk, aztán visszaszereljük, a fagyi-, kátvé, -szendicssütőgépeket szét kell szedjük, kívül-belül kitakarítsuk, sőt, még a mustáros és kecsaposflakonok nyitójának a belsejéről is ki kell töröljük a dolgokat, meg még a kupakokat is tisztára kell mostni. Haton dolgozunk, de úgyis jó öt órába beletelik, míg mindezt megcsináljuk.

Na, kell is mennem, három perc múlva ebédeltetünk.

Pápá :(