Az elméletem, mely szerint megtörténhet, hogy Amerika nem is létezik, csak az odautazókat elviszik valahova Európa sarkába egy gyűjtőhelyre az eltervezett "ott"tartózkodás időtartamára és szépen megtanítanak nekik mindent, amit amúgy a nemlétező Amerikáról tudniuk kellene, megdőlt; ugyanis itt vagyok. De most őszintén.
Továbbá elmondom, hogy az utazás zökkenőmentesen zajlott. Budapest, Ferihegy 2A. Becsekkolás, jegyátvétel, váróterem, folyosó, autóbusz, repülő, felszállás. Düsseldorfig egy kis gépet kaptunk, nagyon jópofa volt, a fejem majdnem érte a tetejét, mikor mentem hátra az ülésemhez. Kényelmesen utaztunk, pontosan érkeztünk. A88 terminál, egyből jegyellenőrzés, beszállás. Airbus A330-300 típusú nagy gép. Nem mászkáltunk lépcsőn, egyenesen folyosó vezetett a gépbe. Most nincs netem, ezt a bejegyzést is később töltöm majd fel, tehát nem tudom megnézni pontosan, de kb 200 személyes volt a gép. Elsétáltunk első osztály mellett, aztán a biznisz osztály mellett, végül a turista osztály legvégére jutottunk, persze nem ablak mellé. Elsőre így sem rossz átrepülni az Atlanti óceánt.
Az első gépen egy kis ízesített kenyérrudacskával szolgáltak ki, itt viszont mértéktelen mennyiségű üdítővel, két rendbeli kajálással és egy kis kognac-kal. A tervezett 10,5 óra helyett 11 lett a repülési idő, amiért a kapitány szívélyes elnézést az Amerika körül dúló vad viharokra hivatkozva. Zökkenőmentes volt az út, elnéztük neki. Ezen a negy gépen kis 12"-os képernyőcskén végig lehetett követni a gép haladását tobbféle nagyításban, emellett láthattuk aktuális magasságunkat, sebességünket, kinti hőmérsékletet, megtett távot, hátralevő távot, hátralevő időt. Ezen kívül 16 db 2011-es film, 10 sorozat, 100 zenei album, 30 rádióadó és 8 TV adó közül válogathattunk. Tettük is előszeretettel.
Aztán leszállás, első ellenőrzés: vízum, munkaszerződés; második ellenőrzés: cipelt tárgyak (kutatás nélkül, csak úgy, becsszóra); harmadik ellenőrzés: fertőző, tiltott tárgyak elenőrzése - szintén becsszóra. Szevasz Amerika, Miami. Akkor már hivatalosan is megérkeztem.
Irány a parkoló, fél óra várakozás a hotel "shuttle"-jére (busz taxi, majdnem minden hotelnek van ilyen járata folyamatosan, ingyenesen a reptérre). Suttle elhozott a Chateau Blue-ba. Érdeklődés, szobakeresés, becuccolás, vacsora (korlátlan, nagyon finom), városnézés/vásárlás.
Miamiról azt kell tudni így előzetesként, hogy Gyergyónál (értsd: Románia) 7 órával visszább mérik az időt, éjfélkor is +24 fok fan és akkora páratartalom, hogy hirtelen mozdulattal a levegőből vizet lehet markolni és, hogy most itt is tél van...
Jelenleg fekszem az ágyon, úgy érzem, mintha legalább hajnali öt lenne, de épphogy éjfél van. Nem érztem magam álmosnak, de biztos, hogy egy perc alatt el fogok aludni. Van egy jófej, Indonéziai szobatársam (Bali szigetéről), aki már horkol, úgyhogy én is csatlakozom. Beszélgettünk vele csomót a hajós dolgokról; neki ez az ötödik szerződése. Szegény annak idején mosogatóként kezdte és harmadik szerződés alkalmával küzdötte fel magát oda, ahonnan most én indulok, úgyhogy nincs, mit panaszkodnom. Igaz, szegény még most is alig beszél angolul.
Na, nagyjából ennyit a máról.
Érdekességként még belefűzöm ebbe a bajagyzésbe ezt is, hogy a boltokban kapható fészbúk kredit, farmville kash, citiville mittoménmi és, hogy a kólának sokkal jobb íze van. Úgy kell elképzelni, mintha az otthoniból kivennénk 20 % vizet.
Ennyi, majd, még, ha leszek, írok s teszek fel fényképet is, de egyelőre ezt tudjam már valahogy közzétenni.
Eddig tehát minden ok, sőt!
Aloha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése