Továbbá

Na, van egy fél óra szabadidőm így fél tízkor reggeli után. Tíztől már kell intézni az ebédet. Mivel aludni nem érdemes fél órát, ezért ínkább blogolok.

A szobatársamról annyit - időközben megismerkedtünk -, hogy nem indiai, hanem perui, és nagyon jófej. Volt egy valentinnapi buli is, amolyan legénységi parti egy bárban itt a hajón. Egész jónak volt mondható. Jó zene, jó hangulat, mindenki bulizott rendesen, mert csak három óránk volt rá. Tizenegytől éjjel háromig. Másnap reggal megint 6:30-tól reggalizetetés :(. Keserves volt.

A napok kicsit könnyebbeknek mondhatóak annak ellenére, hogy többet dolgozom, mint az elején. Jobban belejöttem, már nem olyan ideneg minden s jópár embert megismertem, akik hülyéskednek, meg egy egy röpke mondatot eleresztünk egymásnak, így kicsit barátságosabb minden.

A vacsoráknál hatalmas tolongás van. Fél hatkor előkészítjük az asztalokat és hatra betolul egyszerre vagy száz ember. Mi összesen vagyunk haton. Ebből a hatból kettő a kaját hordja a kis kajás konténerekbe, négy pedig elszedi az asztalokról a koszos edényeket, letörli az asztalokat és tisztákat tesz a helyükre, továbbá, kihordja a szennyest a mosogatódába, behordja az elmosottat, rendeléseket vesz fel, bemondja a szakácsnak, visszamegy később, elhozza. Lehet sejteni, én az utóbbi négy közé tartozom. Amikor betódul az a sok ember, mindenki rendelni akar még valamit azon kívül, amit kikanalazott magának a konténerből; egyból lesz egy csomó koszos tányér, s még a szakácsnál is minden kollégám a rendeléseket próbálja bemondani több kevesebb sikerrel. Na, kb így kell elképzelni az első egy órát. Arra sincs idő, hogy fél lábra álljak. Ami jó benne az az, hogy, mire észreveszem, az első másfél-két óra úgy elszállt, mintha ott sem lett volna. Aztán még két-három-négy óra (napfüggő) s vége is a munkának.
Borravalót ugyan nagyritkán adnak, de nem arőltetik meg magukat. Igaz, ők is alkalmazottak, csak kicsivel többet keresnek, mint mi, mert magasabb pizícióban vannak. Ők a "staff". Kb kétszer nagyobb a fizetésük minimum a mienknél. De van, aki 10 000-ren felül keres havonta közülük is.

Kíváncsi vagyok, végre megkapom-e az eheti borravalót. Nem gyűlt sok a dobozba, nem lehet több, mint 60 dollár. Abból, ha nyolcat kapok, már jó.
Ja, el nefelejtsem, hogy magkaptam az első "magán" borravalómat. Kaptam egy dollárt egy bulgár sráctól, hogy "this one is for you". Nem sok egyáltalán, de jól esett. Amúgy is ennyiket szoktak az asztalon hagyni. Ma találtunk a dobozban egy tíz dollárost is (átlátszó üvegdoboz). Meg is lepődtünk rendesen.

Sikeresen kiszálltam a hajóról két alkalommal is. Az egyik San Huan (Puerto Rico), a másik pedig Grand Turk (Mexico). Jó volt sétáli a plusz 35 fokban arra gondolva, hogy otthon valószínűleg mindenki fagyoskodik. De itt már annyira meleg volt, hogy sokáig az sem jó. Szerencsére a hajóban van légkondi mindenhol, így egyszerű és kellemes itt az élet.

Az étel nagyon jó. Akkora választék van, hogy otthon sincs egyik szállodában sem nagyobb. Minden van, de tényleg. Nem tudok olyan gyümolcsöt mondani, ami nincs. Olyan viszont sok van, amiről nem is hallottam. Jó az élet tehát ilyen szempontból: annyi mogyoróvajat, mandulát, barackot, műzlit, s mág sok minden mást eszem, amennyit csak akarok. Meg is látszik: a sok munka és néha a konditerem mellett egyáltalán nem fogytam, sőt, mintha magamraszedtem volna egy kis súlyt. Azt mondják, kell vigyázni, mert negyon könnyen el lehet hízni a hajózás alatt.

Megismertem legalább 11 magyart. Mind jópofák, egyikük épp most száll le. Befejezte a hét hónapját. Na, kell menjek, üdv mindenkinek odahaza!

Pá!