...ami jó hidegen kezdődött. szegny autót úgy sajnálom, mikor reggel elindítom. olyan, mint egy meggémberedett öregember, akinek minden tagja olyan nehezen mozog, minden nyikorog, minden görcsös. Na, de 10-20 kilométer után igazi bikává változik. Ilyenkor bent már meleg van, az alkatrészek pedig olajozottan működnek. Sőt! Ma addig mászkáltam az osztrák hegyeket, hogy szegénynek túlforrósodott a hűtővize, meg kellett álljak egy darabig, nehogy rosszul legyen.
Na, ma átutaztam ausztrián és jóformán németországon felén. Ingolstadt egyik hostelének internetszobájában ücsörgök s pötyögök épp. Holnap már csak 822 km-t kell levezetni és meg is érkezek Verszájba. Így hogy nem megyek autópáján, azt hazudja a google, hogy 14 és fél óra. Tehár valamikor éjfélre megérkezm. Talán. Na, de hál'istennek nem hajt senki, s este is lehet jó dolgokat látni villanylámpafénynél is. Ma úgy néz ki, nem mászkálok ki biciklizni, mert dög vagyok, meghát annyira azért nincs is meleg. Meghát mindjárt tíz óra van s akkor inkább alszom ma kilenc órát s akkor reggel már nyolckor el tudok indulni. Na, kaptam kifogást eleget, már csak a döglődést kell elkezdjem.
Csináltam vagány fényképeket, de most nincs itt a fényképezőgép s dög vagyok lemenni érte a szobába. Majd a holnapi bejegyzésbe teszek párat.
Itt egy nagy kérdés. Ezt magyarázza meeg valaki. Mert én nem vagyok rá képes.
Ennyit mára. Még egye honfoglalózom s azzal húzok aludni.
Pápápá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése