És az elsőőő!

Igen, megnyertem a Tour de Túr-t. 3 óra 2 perccel, elsőnek érkeztem a célba. Igaz, első helyezésemet annak köszönhetem - talán -, hogy mások jól eltévedtek. Ha egyszerű, jelölt pályás verseny lett volna, lehet, hogy nem állok a dobogó legfelső fokán.
A lényeg az, hogy sikerült. 70-en voltunk a mezőnyben, bár nagyrésze csak amolyan hétvégi bringás volt és nagyon elcsodálkoztam, hogy egykét vidéki mennyire jól bírta a dib-dáb bringájával.
61 km volt a táv, aminek nagyrésze helyenként sáros szekérút, amit egy-egy részen benőtt a gaz és néha a fú alatti keréknyomok által kibillentve az egyensúlyomból jó nagyokat estem (sáros SPD, ugye). A távnak csak 10 %-a volt aszfalt.
A sebes sarkam elég jól bírta. Lejött róla a var, de alatta ügyesen kezd megkeményedni a bőr. Ezen kívül egy két véraláfutással s kékfolttal (amik már el is múltak) megúsztam.
Másodiknak egy általam nem ismert srác, harmadiknak "S" ért be a váradi Mountain Riders klubból (akárcsak én). Tehát a dobogón két váradi MR-es is megjelent. Az szép.
Nyereményem 400 lej és ez a bukósisak volt. Ha majd lesz kép rólunk a Tour de Túr honlapján, idelinkelem.

Hazafele benéztünk Biharfélegyházára falunapokra és bedobtunk egy jó nagy gulyást. De finom volt jó nagy paraszt disznóhúsdarabokkal benne.

Este még összeszedtem magam és elnéztem egyet a Gekkóba Huli Buliba. Jó buli volt, tánciákltunk, elvoltunk. Most értem haza fél háromkor s kitudja, hogy ilyen állapotban holnap mikor kelek.

Érdekesség, hogy az elefántok vemhességi ideje másfél-két év. A tegnap ígért érdekességnek most sincs idegem nekifogni.

És akkor estére egy tejfölös szájú gyerekdalocska, mert az jó és megnyugtat, ugye. :)

Tehát így, akkor alvásh.
Üdv,
-P.

Shár

...a nap legtöbbet emlegetett szava különböző ordináré körítéssel. Tehát a mai verseny... hol is kezdjem... előszöris felébredtem, ugye a Hangya panzióban, jóllaktam édesanyám bécsiszeletével, aztán szokásos dolgok, majd megérkezett "E", átöltöztünk biciklisnek s adjad neki, gyorsan a verseny színhelyére. Fix megérkeztünk, beneveztünk, biciklit állítgattunk, melegítettünk s indulás. Ahogy elindultunk mi, el az eső is. Országúton haladtunk kb öt km-t, ahol ronggyá vert a zivatar, majd Kézdiszentlélek után egy hirtelen kanyar balra és már meg is érkeztünk az utunk további részét kitevő minőségű, útnak épphogy nevezhető szekérösvényhez. Ez néhol szélesbedett, néhol csapássá szűkült, volt, hogy patakká változott, de néha hegygerincként is alakot öltött; az anyaga majdnem mindenütt sár sár és sár. Néhány kép ízelítőül:








Ilyen volt tehát az "út" két heti eső után.
Együtt haladtam a többi versenytársammal egészen az első etetőpontig, ahol a 36 és 76 km-s távok kettéváltak. Egykét banán után indultam is, de ettől arrafele nemigen találkoztam vetélytársakkal, csak majd a vége fele (a hosszú szakaszon csak 14 résztvevő volt). Az útvonal úgy volt kialakítva, hogy mi, a 76 km-s távon indulók kb 20 km megtétele után kellett két 20 km-s kört tekerjünk fent a hegyekben, aztán vissza Kézdire a finishhez. Már az első körben azt hittem, hogy megszakadok, ugyanis nemhogy sár vett körül mindenhol, de oda kell képzelni azt a 60 km-re eső 1700 méteres szintkülönbséget is, meg néhány "krokodilos tavat", combig érő sebesfolyású patakot, kilométeres lápot és mozgó iszapot és akkor kb kialakul, hogy miről is van szó. Na, a lényeg az, hogy, miután lenyomtam az első kört, a második már nem volt olyan nehéz, ugyanis tudtam, hogy mi meddig tart (iszap, mocsár, hegyoldal...).
Második kör után, ahogy beérkeztem az utolsó etetőponthoz, felbíztattak, hogy utolérhetem a két előttem levő versenyzét, mert elég jól behoztam a lemaradást. Ez így is történt. A futam könnyebbik, lejtős részén utolértem "N"-t, akivel végül egészen a célig (még 15 km-t) együtt bringáztunk és lehagytunk egy váltótörés miatt lemaradt versenyzőt is.
Ekképp esett, hogy "N"-nel beérkeztünk a nyolcadik helyre.
Ahogy beértünk a városba, minenki úgy nézett ránk, mintha marslakók lettünk volna; teljesen sárosan csaptuk végig a központon úgy, hogy közben a kerekekből diónyi sárgolyók ugráltak mindenfele. Érdekes látvány lehetett mindenképp.

A rossz az volt a túrában, hogy az eső a verseny egyharmadában esett az eső és végig mindenen csurom víz volt. Szétfagyott a lábam, mert hol a jéghideg patakban, hol a hideg sárban, hol a hűvös szélben tartózkodott.
A futam kétharmadánál a sok sár miatt szétkoptak a fékeim, a lábam pedig nagyon nehezen tudtam levenni a pedálról - szintén a sár miatt (SPD), ezért annyit estem, amennyit csak el tudtok képzelni, s még egy kicsivel többet. Felsértette az SPD cipő a sarkam, merthát, ugye nem biciklitaszításra volt tervezve. Túra végére ilyen lett a lábam:

Végülis nagyobb baj nélkül megúsztam a túrát; a lelkem rendbejött, csak még a testem fáj kicsit ;)

Itt a beérkezős fotónk "N"-nel, amire véletlenül bukkantam rá:

Ahogy végetért a megpróbáltatás, megettük az ígért pityókatokányt, átvettük a jutalompólót és diplomát, majd kihasználva a zuhanyzási lehetőséget, megtisztultunk, aztán irány a kocsi, átöltözés s nyomás Csíkba. Ezúton köszönöm egyik ismeretlen versenyzőnek, hogy kimosta a bicajom a sárból, míg én zuhanyoztam.

Csíkban találkozás rég nem látott "H"-val, pizzázás, beszélgetés, pihengetés, majd éjjel kettőre végre édesanyám s Boldogfalva s alvás, nagy későre.

Ma csak ennyi történt...
Legjobbakat!

Ember tervezz...

...aztán lesz valahogy. Hát, most nem úgy lett, ahogy szerettük volna. Ma ugyanis a nagy verseny, az Iron Bike napja van és elméletileg valamikor mostanában kellett volna "E" csapattársammal a célba érnünk. DE, ez nem így történt, köszönhetően "E" váltópapucsa kettétörésének köszönhetően. 35 km-nél fel kellett adjuk a versenyt a techikai probléma miatt, aztán még 15 km-t evickéltünk a következő ellenőrzőpontig, ahonnan autóval hazahoztak.
Így történt hát, hogy délután egykor, lefürödve már itthon néztem a "Tooth Fairy" című filmet.
Na, ez most így sikerült. Reméljük, következő alkalommal nagyobb szerencsével járunk. Mi tervezünk, aztán lesz valahogy...

Másrészt ma este elmentem a Gekkóba Huli Buliba. Nem volt valami nagy eresztés ahhoz képest, hogy fizetni kellett a belépőért, bár igaz, korán (egykor) eljöttem. Lehet, utána magaslatára hágott a hangulat, de ezt kétlem. A lényeg az, hogy az este is laposra sikeredett.

Ez egy ilyen nap, de legalább megnéztem két óvodásoknak való filmet: az egyiket fentebb említettem, a másik a "Ninja Assassin", ami elméletileg durva akciófilm, de mosolyogni többet lehet rajta a logikátlansága miatt, mint élvezni az akciójeleneteket.

Érdekesség, hogy inkább mezítláb vezetek autót, mint SPD cipővel.

Finom volt a kolbászos tojásrántotta hat tojásból, amit reggel a versenyre csaptam össze, aminek a startját majdnem sikeresen lekéstük, ugye.

Na, tervezzetek ti is tovább, rendületlenül.
Üdv!

Önismeret...

...ma nem volt az igazi. Vagy talán nagyon is? Még most sem tudom eldönteni, pedig reggel történt az, hogy a lábfájásaim ellenére elhatároztam, elindulok Kolozsvárra és részt veszek a versenyen, ami - úgy gondoltam - 40 kilométeres lesz (7 kör). El is mentem harmadmagammal. Megérkeztünk reggel nyolcra és kipróbltuk a pályát. Hát nagyon kemény volt. Végigmentem rajta egy kört és úgy döntöttem, hogy nem veszek részt a versenyben, merthogy nem tudtam szaladni rendesen a lábfájások miatt; márpedig a pálya elég jelentős részén szaladva, meg biciklit toszigálva lehetett igazán haladni. Na és akkor már jött a többi kreált ok, hogy ugye ne is tartsak fel másokat, meghogy legalább a héten így elmúlik a lábfájás, meghogy akkor lesz, ki fényképezzen, de egy a lényeg: fájt a lábam. Ennyi.
Na, de ezzel még nincs vége. A igazán fájdalmas az volt a dologban, amikor a verseny kezdetekor megtudtam, hogy csak három körös az egész. Azt pedig még hátramenetbe is le tudtam volna menni valahogy. Na, de így jártam. Következőleg előreérdeklődöm.
Így történt hát, hogy az is lehet, jobban ismerem magam a kelleténél. Bele kellett volna vágjaak, ha törik, ha szakad s akkor milyen jól esett volna megtudni, hogy csak három kör az egész. De, ugye, néha túlvariálja az emberfia...

Másik dolog, hogy mire hazaértünk, olyan izomlázam lett a tegnapi túra miatt, mintha ezen a versenyen is részt vettem volna. Úgy bicegtem, mint aki tényleg kihajtotta magát.
Na, de rosszban is van jó: csináltam egy vagon fényképet, amit megintcsak nem rakok fel, merugye mind biciklisek vannak rajtuk, azt meg ti is könnyedén odaképzelhetitek magatok elé.
Rakok fel viszont egy képet a bokámról:

Na, melyik a kakukktolyás?

Érdekes viszont, hogy nem ott fáj, ahol meg van dagadva (bokám, akhillesz), hanem teljesen más helyen.
Ja, meg el ne felejtsem mondani, hogy találtam egy új ínat az akhilleszemen. Én úgy hívom, csipeszkedő izom/ín, mert akkor aktiválódik, ha lábujjhegyre állok. Na az van megdagadva a jobb lábamon. Nem is tudok lábujjhegyre állni...

Érdekességként rájöttem ma egy érdekes dologra. Van egy mondás(om): "ha egy férfi mindenképp meg akar érteni egy nőt, ahhoz vagy nővé kell válnia, vagy megbolondul". Eme aranyköpést kiegészíteném valamivel: ma rájöttem egy érdekes dologra (költői ismétlés az esszében); egy nő mond valamit, azt szentül igaznak hiszi, másokkat is meggyőz arról, hogy az igaz és mitadisten, két nap múlva fix az ellenkezőjét teszi. Na ezzel én úgy vagyok, hogy azt mondom: lakott területen a maximális megengedett sebesség 50 km/h. Ezt szentül igaznak hiszem és másokat is meggyőzök arról, hogy ez így van és ezt érdemes betartani. S mitadisten, mikor megyek a faluban s valaki fix ötvennnel megy előttem, szidom, hogy miért cammog, miért nem megy legalább hatvannal, hogy kicsit haladjunk is.
Szóval értitek a lényeget: felfedeztem egy nagyon jellemző férfi és egy nagyon jellemző női tulajdonságban a hasonlóságot. Most mondjátok meg! Már azon gondolkozom, hogy egész alakos-, avagy csak mellszobrot engedéllyeztessek magamról a hatos kórház elé.

Finom volt a tegnapi, madárlátta tojásrántotta, amit most megnyomtatok vaegy szelet lekvároskenyérrel s egykét fekvőtámaszkodás után végre korai alvás. Ja, s ejsze még ott is járkálok kicsit az erdőben, ha ködös is.

Tehát álmodjatok szépeket; s faluban csak ötvennel!
Jóéjt!