...aztán lesz valahogy. Hát, most nem úgy lett, ahogy szerettük volna. Ma ugyanis a nagy verseny, az Iron Bike napja van és elméletileg valamikor mostanában kellett volna "E" csapattársammal a célba érnünk. DE, ez nem így történt, köszönhetően "E" váltópapucsa kettétörésének köszönhetően. 35 km-nél fel kellett adjuk a versenyt a techikai probléma miatt, aztán még 15 km-t evickéltünk a következő ellenőrzőpontig, ahonnan autóval hazahoztak.
Így történt hát, hogy délután egykor, lefürödve már itthon néztem a "Tooth Fairy" című filmet.
Na, ez most így sikerült. Reméljük, következő alkalommal nagyobb szerencsével járunk. Mi tervezünk, aztán lesz valahogy...
Másrészt ma este elmentem a Gekkóba Huli Buliba. Nem volt valami nagy eresztés ahhoz képest, hogy fizetni kellett a belépőért, bár igaz, korán (egykor) eljöttem. Lehet, utána magaslatára hágott a hangulat, de ezt kétlem. A lényeg az, hogy az este is laposra sikeredett.
Ez egy ilyen nap, de legalább megnéztem két óvodásoknak való filmet: az egyiket fentebb említettem, a másik a "Ninja Assassin", ami elméletileg durva akciófilm, de mosolyogni többet lehet rajta a logikátlansága miatt, mint élvezni az akciójeleneteket.
Érdekesség, hogy inkább mezítláb vezetek autót, mint SPD cipővel.
Finom volt a kolbászos tojásrántotta hat tojásból, amit reggel a versenyre csaptam össze, aminek a startját majdnem sikeresen lekéstük, ugye.
Na, tervezzetek ti is tovább, rendületlenül.
Üdv!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése