Na tegnap óta sok dolog változott. Először is éjjel alvás helyett a sötét plafont fürkészve a szobatársam javaslatára következő gondolat ütött szöget a fejembe: mi lenne, ha olyan helyre mennék, ahol nem ismerik a románokat. Hát mi lenne ez a hely egyéb, mint Amerika. Hű, nem is rossz ötlet, hiszen nekem most a cél annak a pénzösszegnek a megszerzése, amiből Ausztráliába utazhatom.
Na, hát gyorsan letelepedtem a gép elé amint tudtam és így történt, hogy 10 órája két kajaszünetnyi megszakítással itt böngészem a világhálót. Szerencsére elég sok dolgot sikerült megtudni az amerikai utammal kapcsolatosan. A nekem való vízum a H2B típusú. Ez egy év munkára jogosít fel az államokban és úgy néz ki, hogy 1500 Euro megtakarítással - ügynökségen keresztül - neki lehet vágni. Az a sok dolog, amit még a böngészésem során megtudtam, nem igazán fontos most. Az viszont megjegyzendő, hogy ennek az egész kijutásnak egyetlen nagy rizikója az, hogy mit fog szólni hozzám a követség, ugyanis, ha már el van intézve minden irat, csak a nagy út vár rám, akkor ideje, hogy elmenjek az amerikai nagykövetségre, hogy megmondhassák, tetszek-e nekik. Azaz, hogy addigi erőfeszítéseim meghozzák gyümölcsüket, avagy nem.
Holnap minden esetre elmegyek és tört román beszédemmel megtudakolom a "WT" ügynökségnél, hogy mik az első lépések. Aztán megírom a fejleményeket.
Hmm! Finomra sikeredett a tojásrántotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése