Aszfalton könnyebb

Reggel öthuszonötkor kelés, aztán indulás. Nem készítettem reggeli fényképet s többek között ez is egy olyan dolognak a következménye, ami valamennyire elrontotta a túrát: nem jól osztottam be az időmet. Túl későn ébredtem, s még egykét dolgot be kellett pakoljak, így nem volt időm melegíteni rendesen, csak felpattantam a biciklire s nyomás a találkahelyre, hogy ne késsek. A negyvenedik km-nél meg is látszott; a fiúk nyomták rendesen, én mentem utánuk, ahogy tudtam s persze, hogy meghúzodott a bal belső combom a térdem fölött. Pont úgy, mint ahogy két hónapja a jobb. Bírtam velük a nyolcvanadik km-ig, aztán ott mondtam nekik, hogy inkább megyek tovább aszfalton Váradig, ha kicsit hosszabb is, mert nem akarok szekérúton mászi felfele, ugyanis ott sokszor állva kell hajtsam, amitől, ugye fáj a lábam. Így történt, hogy az utolsó 80 km-t egyedül tekertem másik útvonalon, de előtte készült egy ilyen kép a biciklimosós patakbangázolás után:

Egy ilyen pedig egy kellemes kis pihenőnél valahol az ötvenedik km-nél, ahol sikerült megvásárolnom azt a két energiaitalt, amitől délután itthon nem tudtam normálisan aludni:

S akkor az energialöttyök egyike s egy szétolvadt fehércsokis izé egy későbbi fotóról:

Na, miután leváltam a fiúktól, elindultam Sonkolyos fele. Nyikorgott a láncom, szerettem volna valahol keríteni tíz csepp olajat, de nem volt szerencsém. Vagy csak litrest adtak volna jó pénzért, vagy nem volt egy használt olajas dobozuk sem, így Várdaig nyikorogtam. Aztán belefogott a dalba még a hátsó agy szabadonfutójának a csapágy-együttese, merthogy tönkre van menve szegény. Ez volt az utolsó útja annak az agynak. Megtette már ő a maga húszezer kilométerét, megérdemli a doboz alján a békés pihenést.
Naszóva, ahogy elindultam az én alternatív hazafele utamra, felcsattintom, a fülhallgatót a fülemre, beindítom a zenegépet, hogy most aztán hazáig mekkora buli lesz, de tévedtem. Három dalocska után lemerült. Na, mindegy. Közben ilyen volt a táj Barátka (Bratca) dombjain:

Ilyen pedig Telegd előtt nem sokkal:
Elmaradtak a dombok.
Végül hamar hazaértem; háromnegyed ötkor már csobbantam bele a kádba.

Túra eredménye:

160 km
59,4 km/h max sebesség
19 km/h átlagsebesség
8 óra 33 perec 25 másodperc menetidő
...mégse kellett volna átcseréljem tegnap a vékony gumit vastagra.

Érdekesség, hogy egyáltalán nem voltam fáradt. Ha nem fájt volna a lábam, simán meg tudtam volna csinálni ugyanazt az utat visszafele is. Bár akkor valamikor mostanság érkeznék meg.

Néztem egy filmet is: "The Bounty Hunter", sőt, mégegyet: "Clash of the Titans". Előbbi exférj, exfeleség rendőrségi ügybe való bonyolodását és ezáltal újratalálkozását elmesélő nagyon jó kis komédia, utóbbi egy görög mitológiai történetet elég eredethűtlenül bemutetó, de élvezhető grafikai elemekkel díszített jóféle film.

Finom volt a tegnap készült mindenfélével tarkított húsos makaróni. Mind megettem.

Oszt most már fekszem, mert kiment az energiaizé hatása.

Túrázzatok sokat ti is, mert hanem, nem lesz, miről mesélni az unokáknak.

Napá!