2010. július 27., kedd

Végre Várad

Hajnali 11-kor indultam Boldogfalváról, nem bírtam tíz előtt felkelni. Bevágtam egy finom tejbepuliszkát reggelire s azzal nyomás haza. Még így 12 óra alvás után is nagyon álmos voltam. Nem is csoda, hiszen egész tusványos alatt átlag két és fél órát aludtam, ami éppen ahhoz volt elég, hogy a tábor működéséhez szükséges mindenféle munkálatot irányítsam. Máshoz nemigen, pl: a szemetesautó sofőrje elvitt 17 darab 1100 literes konténert és be kellett volna írni a szerződésbe, hogy az hány liter, de csak pillogtam egy percig; egyszerűen nem tudtam kiszámolni. Tiszta szégyen. Olyan dolgok, amik nem a táborral voltak kapcsolatosak, nagyon nehezen jutottak eszembe; pl legalább négy napig nem is gondoltam arra, hogy itthon van egy BikeXpress, ami kutudja, hogy megy, vagy édasanyám vajon mit csinál, vagy bármi, ami éppen akkor nem volt fontos.
Viszont a tábori dolgok annál jobban ott voltak a szemem előtt, és végülis ez a lényeg.

Nagyon jól sikerüt. Nappal keményen dolgoztunk. 26 emberrem volt ugyebár, akik közül 21 mindenes volt, 5 pedig infós. A mindenesek mindennel foglalkoztak, ami a tábor zökkenésmentes működését tette lehetővé, az infósok pedig két sátor alatt szórták az információt a kíváncsiskodó táborozóknak. Mindenki jóformán napi 14 órában dolgozott, 4-ben bulizott, 1-ben gyűlésezett, 1-ben tisztálkodott s a maradék négyet beosztotta a pihenés és az alvás közt. Ez nálam kicsit másképp valósult meg: 16 munka (gyűléssel együtt), 5 bulizás, 1 imitt-amott üldögélés, 2 alvás. Ez így volt jó.

Finom volt a tejes törökbúza (főtt kukorica) s érdekesség, hogy folytatódhatnak tovább az érdekességek.

Alvás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése