Késő

Mostanában mindig nagyon későre hagyom a blogbejegyezgetést. Az az igazság, hogy terhemre van, merthát ugye, milyen nyugodtan tudnék most aludni, ha nem kellene itt írogassak. Bár az az igazság, hogy nem bánom, hogy ezt csinálom, mert haszomra válik. Tanulok írni, ami sosem baj. Az írás ugyanis nem ott kezdődik, hogy megtanuljuk a betűket, oszt véssük bele a füzetbe, vagy pötyögjük a számítógépbe, hanem ott, hogy, ha valaki olvassa, amit írunk, akkor az nem válik terhére, hanem jól esik neki.
Na, én nem mondom, hogy aki engem olvas, az a rózsaszín felhők magasságában lengedez, de egyezzünk meg annyiban, hogy, mióta ezt a blogot nyúzom, azóta könnyebben megy komoly, összefüggő szövegek megfogalmazása. Azaz, ha akarok valami jót írni, akkor nem kell hozzá olyan sok idő, mint eddig. Valahogy ez olyan, mint a fekvőtámasz. Nem biztos, hogy szebben csinálom minden alkalommal, de ha arra törekszem, akkor sokkal könnyebben megy.
Na, ennyit ma a blogról.

Volt ma biciklialkatrész vissza cserélés "E"-nél, Gekkóban sörözés és egyben szülinapi felköszöntés "K" barátom 29. életévének betöltődése alkalmából. Na, csak megaszontam.
Ezenkívül néztem még "Death at a Funeral" temetést összebarmoló, család előtt leégő komédiát és egy "Mr. Nobody" című érdekes stílusú fenetudjamilyen, jövőben, múltban játszódó puzzle drámát. Mindkettőt ajánlom, érdemes filmek.

Aztán még nagyon jó dolgokra sikerült használni a Gmail csevegőjét s milyen jó, hogy közeledik a Nyári Egyetem. Lassanlassan már kezd hiányozni a Tusványos fíling.

Finom volt a töltelékes paprika.

Képeket megint nem teszek fel a tegnapi túráról, mert fáradt a testemlelkem, úgyhogy talán lesz belőle egy melléklet.

S érdekesség, hogy miért nézik gyereknek azokat az embereket, akik manók, varázslók meg tündérek létéről beszélnek. Aki ugyanezt teszi az angyalokkal, szentlélekkel és menyországgal kapcsolatosan, az nem ugyanott van? Legyünk már őszinték!

Holnap nagymosás és miegymás.

Álmokat mindenkinek.