Az ma van. Utazás 53, míg bicikli csak 52. Nem is bánom. Utazni jobban szeretek, mint biciklizni, persze azért néhanapján kell a kihívás, főleg, ha biciklivel lehet utazni.
Ma a Gyilkos tó, a Békási szoros és környéke volt az úticél. Sikeresen bejártuk a környéket, bár az égiek minden lépésünknél azt lesték, hogy hol vághatnak a fejünkhoz egy jó adag vizet.
Ez a Gyilkos tón való csónakázás/csónak-ázás közben kezdődött. Beeveztünk a tó tulsó felére, hogy most milyen jót fogunk csolnakázni s erre fel negyed óra múlva, ahogy pár képet készítettünk, adjad neki, eleredt az eső. Mire öt perc alatt kieveztem a partra, el is állt. Bejártuk a Békási szorost, vagány volt s minden, de, ahogy jövet megpróbáltunk felmászni a Pongrácz tetőre, olyan vagányul elkapott az eső, hogy éppen tíz másodperccel a felhőszakadás előtt sikerült visszarohanni az autóhoz. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyik alkalommal sem lettünk csurom vizesek. Itthon vásárlás, majd örvendés, hogy nem esik az eső s csend van.
Holnap vissza Keresztúrra s onnan várad s még Szárhegyet s a Lázár kastélyt meg kellene látogatni.
Fényképek - mint ígértem - erről a három utazós napról majd egy mellékletben fognak helyet kapni, úgyhogy várjátok.
Finom volt a tegnapi kaja másik fele.
Érdekesség, hogy ahányszor járok a Békási szorosnál, annál kisebbek a hegyek és annál közelebb van ott minden.
Üdv mindenhova!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése