Nade a blog az olyan, hogy én azt írom le benne, ami történt. Lehessen olvasni, lássa, aki akarja, hogy mi, merre, hány óra. Megpróbálom nem átmásítani, nem elhallgatni azokat a dolgokat, amik megtörténtek, pedig sokszor sokkal egyszerűbb lenne. Ritkán van olyan, hogy valami fontosat ne említenék meg. Esetleg csak elfelejtem épp. Ha kicsit is de mindent próbálok beleírni.
KIVÉTEL: ilyenolyan érzések és néha, ha szükséges, azok okai. Legyen az pozitív, vagy negatív. Azokat leginkább - akárcsak eddig is - megtartom magamnak. Bárki tehát, aki olvassa, ezt tudja.
Mai nap hátsórészpihentetősre volt tervezve. Már annyira nem fáj, ezért holnap gyorsan kipróbálom, milyen futárkodni, mert emberhiány van. Drukkoljatok hát, hogy a másik ülés máshol támaszkodjon. Ma fos, esős idő volt; hátha kisírta magát s holnap kacagni fog.
Volt még fínom, párolt csirkemell gombaszósszal "E"-nek köszönhetően és rájöttem, hogy a kedvencem mostanában a cseresznye izű lé (figyelitek, haladok). Említett étek után kipróbálásra került a Chardonnay, hogy majd a május hetedikei vizsgán büszkén ajánlgathassam a menü mellé - mert már ugye tudom, hogy milyen jól talál a csirkehúshoz.
Gyorsan telik az idő, így ki is ment a fejemből, hogy bizony, most szombaton Czárán teljesítménytúra. Ez még oké, de azt is elfelejtettem, hogy utána való napon, vasárnap pedig kolozsvári XC verseny. Ha a lábam úgy akarja és helyrejön addig, akkor állok elébe, de addig sokat nem tudok nyilatkozni. Holnap-holnapután meglátjuk, hogy áll(ok).
Mai extra legyen az első bekezdés. Most a szokásos, majd végre egy korai lefekvés.
Aludjatok ezzel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése