Lemaradás

Nem jó hanyagolni a blogot. Nem nagyon maradtam le, de az utóbbi héten mindig az az előtt való napit jegyeztem be s sehogyse sikeredett, hogy utolérjem magam, csak ma.
A baj az vele, hogy, ha hanyagolom, akkor kimaradnak belőle olyan érdekes részletek, mint pl érdekességek rólam, vagy különféle esztétikai élmények. Mondjuk, ezek az időhiánynak és a külföldi lustaságnak is betudhatók.

Jó dolog, amit elfelejtettem mondani, hogy jövő kedden húzok el egyet Brüsszelbe parlament látogatni a Tusványos szervezőcsapattal. Úgy gondolhatták politikusaink, hogy, ha már megpályáztatták velem a "biztos" bejutást gyakornoki posztra és aztán visszadobták azért, mert nincs középfokú nyelvvizsgám, akkor legalább egy ennyivel kárpótoljanak. Végül is egy kirándulás sem rosz. Kedden reggel megyünk Budapestre busszal, onnan repülünk s csütörtökre vissza. Ez az utazási program.

Másik dolog. A mai nap a gitáré volt. Voltunk "E"-vel gitárt vásárloni és találtunk is egy tiszta vagányat 55 Euroért. Szépen szól, fekete s klasszikus. Kicsit tanulgattunk is jácodni s most már elég jól meneget.
Ha már más vesz magának hangszert, akkor hát én is meg kellett lepjem magamat valamilyen istrumentummal... így esett a választás egy 8 Euros herflire, amit nagyon szeressek, mert szépen szól. Fogok vele majd szépeket zenélni, csak nagyon nehéz megtanulni rajta a hanghajlítást. Majdcsak összejön valahogy.

Finom volt az "An" féle bableves. A héten úgy néz ki, hogy a reggeliebédvacsora mind leves lesz, mert annyi van, hogy, ha nem, akkor rámromlik. Drukkoljatok nekem.

Mai érdekesség rólam, hogy nagyon szeretem, ha egy jó minőségű alkatrész talál egy másik jó minőségű alkatrészbe/-hoz/-re. Az a legvagányabb dolog, mikor beépítek a márkás biciklibe valami mégmárkásabbat és az olyan jó fixen talál bele. Rendesen megjön tőle az étvágyam.

Na, most még eszem egy kis bablevest, aztán a szokásos.

Búcsú mindenkitől reggelig!