2010. április 21., szerda

Espédé

Aki nem tudná, mi az, annak elmondom, hogy olyan fajta pedál és cipőfajta, ami egy egészséges kattanással egymáshoz kapcsolódik lehetővé téve azt, hogy a lábunkkal ne csak nyomni, hanem húzni is tudjuk a pedált. A cipőt és pedált Debrecenben a Chilisportban vásároltam és így néz ki, csak a szürke helyett fekete és a 2008 helyett 2010-es.

Ezen kívül még képződtem és dícséretben is részesültem. Elszomorító dolog viszont az, hogy május hetedikén nem lesz angol vizsga, csak szakmai és akkor azt mondják, hogy aki angolra is jelentkezett, az nem vizsgázhat, viszont ezt meggondolatlanságnak tartom, mert akkor inkább nem jelentkeztem volna angolra s akkor tudnék vizsgázni. Márpedig ez szerintem hülyeség, kérem s ezt megmondta Besenyő Pista bácsi is. Tehát a dolgot mindenképp adminisztrációs hibának tekintem és elvárom, hogy mihamarabb oldódjon meg. Erről ennyit.

Másrészt: volt ma munka és egy szem eső sem esett. Úgy néz ki, az égiek is olvassák a blogomat, de legalább Thornak biztos bejön. Háha a Czárán és Kolozsvári versenyek előtt is beleolvas.

Na, igen. Hétvégén Czárán és Maros túrák. Úgy egyeztem, hogy, ha erőnlétileg és egészségileg jól sikerül a szombati Czárán, akkor irány vasárnap a Maros. Na nem, hát nem. Akkor lesz más vasárnapra. Pl filmezés: Kelly's Heroes.

Érdekesség: ha valamivel meg akarunk mást változtatni és az nem ér célt, de mi azt hisszük, hogy igen, akkor valójában mégiscsak abba az irányba változik a dolog, amelyikbe szeretnénk. Merthogy azzal, hogy azt hisszük, célbaért, kissé megváltozik a hozzáállásunk, és végül milyen tanulságot lehet levonni az egészből? Másokhoz való viszonyulásunk abban áll vagy bukik, hogy mi mit gondolunk arról, hogy a másig hogy viszonyul hozzánk. Kicsit bonyolult, de egyszerűbben: minden ilyen dolog tőlünk, vagyis a hozzáállásunktól függ.

S finom volt a tegnapi főétel maradéka, amit laskával feltöltve ettem: csirkemelles-gombaszószos laskaként.

S Máté Péter tudott valamit: Ő (She). S aki a Backstreet Boys-t szidja, jó ember nem lehet. Még. Akárcsak én régebben.
...mert mostám ugye jó vagyok.

Na, de a sok maszlag után ezt nézzétek meg mosolygás nélkül. S akkor beteszlek a mosolyvisszatartórekordfelállító bejegyzésembe. Míg én néztem, kicsit otthon éreztem magam s jól esett.

Nyugodalmas jóéjszakát, s hogy is? Ja: csüssz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése