A nap nagyrészében Debrecenben tanultam a pincérszakma csínját bínját és betekintést nyerhettem az angol nyelv rejtelmeibe is összesen nyolc óra alatt. A Váradról való elindulás nehézkes volt, de ott megjött a hangulatom. Kezdenek letisztulni a dolgok. Már csak tanulni kell és remélem, hogy május végén már egy kétszáztonnás hajóról integetek.
Nagy boldogsággal töltött el, hogy a honfoglaló mai bajnokságán a 93. helyet értem el. Múltkor kétezredik lettem :) Haladok. Gyorsan, de bizonytalanul, asszem.
Szaladásban is rekordot döntöttem. Igaz, csak négy másodperccel, de ez minden idők (az öt utóbbi nap) legjobbja. Kezdek belejönni, az izomláz is alább hagyott.
Finom volt a sajtoskifli sonkával és kakaóval, amit Debrecenben ettem ebédpótlónak.
Mai napi plusz: lúdtalpam van. 25 éve. Régebben, ha nem volt a cipőmben talpbetét, nagyon fájt a lában sportolás után. Most rájöttem valamire, azt hiszem. Talpbetét nélkül futottam az utóbbi időben és mégsem fáj a lábam (még...). Ugyanis, ha erősen koncentrálok arra, hogy a talpam helyesen érjen földet és onnan helyesen rugaszkodjon, akkor nem terhelődik az a csont, ami a lúdtalpam miatt annyira fájt. Igaz, ezt nem a futással kezdtem gyakorolni és nem mostantól, hanem már régóta próbálom a gyaloglásnál is. Hátha ki tudok "gyógyulni" ebből a dologból s akkor sikerül megcáfolni az eddig engem vizsgált orvosok állítását. Bejó vóna.
Késő van nagyon, gyorsan alszom. A szokásos már megvolt.
Jóélyt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése