Mai nap legfőbb történése az autóm feltörésének kísérlete volt. Miután lejárt a tegnap már emlegetett barátom három hónapos biciklitúrájának beszámolója (22:30 magasságában) és közeledtem az autómhoz, meghökkenve vettem észre, hogy mind a négy fogantyú ki van feszítve és (a fagy miatt) nem engedett vissza. Tüzetesebben megvizsgálva észrevettem, hogy hiányzik a sofőrajtó zárja: teljesen be volt ütve az autó ajtajának üregébe. A másik oldalra kerülve pedig megállapítottam, hogy a túlsó ajtón is igencsak meg van gyötörve a zár. Megkínozták szegény autót rendesen, de nem tudták feltörni. Az ok az lehetett, hogy észrevették a bent hagyott táskámat és a GPS tartóját. Persze a táskát nem szokás bent hagyni a kocsiban, de az ember, miután egy forgalmas sétány mellett egy tökéletesen kivilágított útszakaszon egy templom előtt parkol, nem gondolja azt, hogy még itt is megkísérlik feltörni a kocsiját. Hála a magasságos Istennek, nem sikerült nekik. Hogy mit vesztettem volna: a pénztárcámat tele iratokkal, magyar igazolványt, 40 Euronak megfelelő pénzösszeget, egy GPS-t (ami el volt rejtve) és egy hátizsákot. Ez éppen elég lett volna.
Ebből az a tanulság, hogy többet nem hagyok táskát, sem GPS-t - még elrejtve sem - autóban és, hogy a magamnak szánt karácsonyi ajándékom egy riasztó lesz, amit még az idén (az új zárral együtt) beszereltetek az autóba.
Ezen kívül voltam ma gumit cserélni (nyárit télire), de nem volt idejük rám, úgyhogy holnap reggel nyolckor jelenésem lesz a gumicseréldénél.
Édesanyámmal megbeszéltük, hogy akkor mégiscsak kell egy kutya, de akkor legyen olyan, hogy végszükség esetén tömbházlakásban is érezhesse jól magát. El is mentem az SOS Dogs-hoz és holnap délelőttre velük is megbeszéltem egy találkat. Úgyhogy, ha minden igaz, holnap már egy kutyával fog bővülni kis, két személyes (édesanyám és én) családunk.
Ma csak egy pár szót tanultam, még nem értem a tegnap elkezdett nehéz oldalnak a végére sem.
Karácsonyi ajándék gyanánt édesanyámnak írok egy gyermekverset, amit majd kisiskolás tanítványainak megtaníthat, vagy akár felolvashatja nekik, mondván, hogy ezt az ő fia írta. Biztosan boldog és büszke lesz.
Holnapi program: gumicsere, kutyamenhely, riasztó, autózárvásárlás (vagy megrendelés), mosóporvásárlás (édesanyámnak), versírás, audio CD írás (új zenék, hogy legyen, amit holnapután hazafele úton hallgassak - unom már az eddigieket).
Egyelőre ennyi jut eszembe, majd írok, hogy jött-e valami pluszba.
Remélem, több ilyen, mint a mai sztori nem fog történni. Huh! Olcsón megúsztam.
Finom volt a krumplileves. Maradt még holnapra is. Most fogmosás és irány az ágy, mert bő hat óra múlva kelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése