Ma tanulás és olvasás közben kitaláltam, hogy szerzek magamnak egy kedvencet. Meg is tettem. Ő az:
Igen, ő pók, de ez nem befolyásolhatja a barátságunkat. Én szúnyogot fogok neki, ő pedig megeszi. Így néz ki távolról:
Igen, 6 decis a befőttesüveg, vagyis Gyuri nem nagyobb egy fél borsószemnél (lábakkal együtt).Ha nagyon unom magam, akár beszélgethetek is vele. Már adtam neki szúnyogot, de nem akarja elkapni. Valószínűleg még új a környezet. Meg kell szokja. Ha nem ízlik neki, próbálkozom muslicával. Nekem tetszik a dolog. Lakótársaim elég szkeptikusan állnak hozzá, kicsit furcsán is néznek rám... talán túl sokat pihentem... na mindegy.
Gyuri befogásán és szelídítésén kívül ma még tanultam és olvastam is. Czeizel könyvének felén (320/2)túl vagyok, a második világháborús "Játszva angolul" könyv 15. fejezeténél tartok (összesen 50 van neki) és a számítógépes tanítós CD-ből semmit nem csináltam meg. Hagytam holnapra is. Szószedet ma csak bővült, tanulni nem tanultam belőle.
Most, így estére pedig végre leültem játszani. Nagyon jól esett. Kellőképp el is fáradt a szemem. Hunyorgok, úgyhogy nemsokára irány az ágy.
Az angol könyvem sajnos nem érkezett meg a kölcsönadótól a feledékenység jóvoltából, de majd holnap és akkor nagy kíváncsisággal, meg elszántsággal neki is esek.
Ja és YouTube-ra sem raktam fel semmit, mert olyan borongós idő volt, hogy nem lett volna jó a film minősége.
Finom folt a spenót utolsó maradványa. Holnap karfiol leves lesz. De előtte alvás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése