A tegnapi terveim nagy része nem sikerült, de a lényeg igen: be sem kapcsoltam a számítógépet és egy fergetegesen nagyot dolgoztam. A nap hasznossága tehát maximális.
Dél körül volt már - épp Czeizel önéletrajzát olvastam -, mikor szólt a telefon. A diszpécser hívott, hogy kelene segíteni az egyik kliensünknek fát pakolni. Na, ez nem épp egy megszokott munka a futárkodáshoz képest, de, mivel ezen a héten nem én kellett pótfutárként beálljak néha, (ezen a héten munkanélküli vagyok, mert csak minden második hetem munkahét) szívesen el is vállaltam. Kettőkor már pakoltam is a fát a kapubejárótól hátra a fáskamrába. Röpke hat óra alatt megállás nélkül kész is voltam. Végig jól éreztem magam. Szeretem azt a munkát, aminek látom az eredményét. Ennek szépen láttam. Gyönyörű rakásokba pakoltam a fát, kisebb keretet is készítettem neki kis kreativítást is belevíve a munkába. Ki is fizettek rendesen, mindenki boldog volt. Mondhatnám Vörösmartyval: "Ez jó mulatság, férfimunka volt".
A munka miatt nem tudtam mosni és főzni, de tanulni igen. Sikerült elsajátítanom még negyven idegen szót, így már 312-nél tartok. Kellene már egy angol nyelvű könyv, hogy a mondatösszetételt is tanuljam. "L" futár felajánlotta, hogy hoz egyet. Várom (már négy napja).
Épp olvasom Kati blogját, akinek - úgy látom -, nem egy leányálom az élete ott a távoli óceánokon, de elég jól veszi az akadályokat. Üzenem neki, hogy "KITARTÁS!". Remélem, nemsokára én is nyomdokaiba lépek (a hajós munkára gondolván).
A mai finom étel a paprikás csirke volt, de az nagyon jó eset, ugyanis fapakolás közben végig almán éltem, ami, hááát, elég gyengus volt. Még jön egy vacsora, asszem, lekváros kenyér tejjel (ha még nem romlott meg a tej...).
A holnapi terv: mosás, olvasás, tanulás. Ennyi. Most vacsora, aztán alusz. Pá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése