Hajtás

Minden értelemben. Sok munka, sok tekerés.
Megdöntöttem a "hátizsákban egyidőben legtöbb küldemény" rekordját. Egyszerre tízet vittem. Tíz zacskó fogmintát, melyből legalább 30 ember fogát teszik rendbe. Elgondolkodtam kaján mosollyal, hányan szidnának, ha egyik kanyarban dobnék egy hátast. Hát biztos egy napig mindenbe beleverném a könyökömet.
Az idő szuper volt, tegnap fölöslegesen aggódtam. A hőmérséklet majdnem egy fokra is felugrott a nap legmelegebb részében. Szép napsütésben, friss kipufogógázban bringázhattam. A lábam sem fájdult meg és "csak" egy defektem volt, úgyhogy egy jó napnak tekinthető a mai.

Az MP3 akkumulátora lejátszó elméletileg 11 órát kellene bírja, ehhez képest reggel kilenc óra pár perctől délután ötig tartott, ami testvérek közt sem több 8 óránál. A tesztelésnél valószínűleg nem vették figyelembe a tulajdonos fizikai terhelését.

Katának köszönhetően született egy újabb melléklet a sonkás makaróni másik feléről.

Ma az estére készített szalmapityóka (hasábburgonya) volt a finom. Elkészítése közben levontam egy tanulságot: sose végy a legolcsóbb züldségből. Történt ugyanis, hogy a legolcsóbb pityókából a leszebbeket válogattam ki, de azok is olyan rosszak voltak, hogy egy-egynek több, mint háromnegyedét a kukába hámoztam. Ha viszont kicsit gondolkoztam volna, akkor vettem volna egy 10%-kal drágábbat, annak viszont 90%-a hasznosítható maradt volna hámozás után is. Vagyis gyors fejszámolás után az eredmény: a drágábbik pityóka háromszor olcsóbb volt az olcsóbbiknál.
Valahogy így jártam egy hete a csiperkével is, de az még nem volt elég ahhoz, hogy leszűrjem a tanulságot.

Munkán kívül sok érdekes nem történt, úgyhogy ennyit a márol.
Pincérképzésről pedig még semmi hír...