Második nap kínlódok vele, de még felénél sem tarok. Ha holnap estére kész lesz az egyik része, az már fél siker.
A napomról emellett sokat nam tudok elmondani. Tízkor ébredtem, fél tizenegykor keltem, tisztálkodtam, aztán megnéztem az Erdont (Erdély Online) és jól felháborodtam. Kevés dolgon háborodok fel, de ami nagyon bőszítő, attól nagyon méregbe jövök. Ez nagy hibám, de majd leszokom róla. Miért is történt ma ez? Az első hír, ami szembeugrott velem kérdés formájában, az a következő volt: "Elvették Susan Boyle szüzességét?" Emberek! NEM ÉRDEKEL!!!! Ez nem hír, könyörgöm, ez még pletykának is csúf. Kinek mi köze van ahhoz, hogy kinek ki és mikor veszi el a szüzességét. Ami még ennél is szomorúbb, hogy sokakat az ilyen álhírek érdekelnek és habzsolják a hasonló pletykákat, pedig az ilyentől senki sem lessz okosabb. Sőt!
Az ilyen förtelmeket látva mintha enyhe hányingert éreznék, vagyis, ha ilyen irányban halad a világ és tovább durvul a helyzet, előbb-utóbb fizikai fájdalmam lesz. Minden esetre elhatároztam, hogy én eccer többet Erdont bíztos nem olvasok. Ami szóbajöhet helyette, az sajnos a Bihon, ami ugyebár román nyelvezetű, de legalább elmondja a híreket, kevesebb benne a hányinger.
Na, miután ecseteltem a hírolvasás első benyomásaként elmszenvedett sérelmeket "At" szobatársamnak, kicsit jobban éreztem magam és nekifogtam a rövidtávú célnak. Egészen este tizenegyig kreáltam. Közben szünetként megnéztem egy Müllert, ami megintcsak negyon építő hatással volt rám. Előadásának címe: "A család". Ahogy lejárt nyomtam tovább.
Finom volt ma reggelire a sonkás makaróni. Kicsit fel kellene függesszem a fogyasztását, mert mostanában nagyon alap táplálék lett belőle.
Most a szokásos, aztán ágy.
És akkor, ahogy Kollár Zoli bá mondaná: "legjobbakat!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése