2010. február 15., hétfő

Nade szájharmónika

Úgy jártam fele, mint annak idején Szókratész a bölcselettel: minnél jobban elmerülök e kis hangszer hogyanjaiba és mikéntjeibe, annál jobban tudatosul bennem, hogy mennire messze állok a harmónikázástól.
Vinnyogtam rajta legalább három órát és addig eljutottam, hogy mostmár a Yankee Doodle felismerhető módon hangzik el. Kell tudni, hogy ezt a kis hangszert nem csak fújni kell, hanem szívni is. Na jó, ezt tudtad, de azt is, hogy nincsenek rajta félhangok? Na s akkor azokat hogy fújod ki? Nehezen. Kb hasonló az eset a fuvoláéval. Olyan szögből és olyan erősséggel kell fújd a bizonyos hangot, hogy az egy, esetleg két félhanngal torzuljon el a megfelelő irányba. Sőt, talán oktávot is lehet fújni egy lyukon belül, de ez szerintem csak legenda. Mindegy, a lakótársidegesítés mára sikeresen letudva. Hozzá kell tenni azonban, hogy nem érte őket hideg zuhanyként, mert előtte két-három órát gitároztam vala.

Muzikális megnyilvánulásaimon kívül volt még egy Biharkeresztesre ruccanás és internetezés, blogolvasás és elektronikus beszélgetések tömkelege.

Finom volt reggelre a sült sonkás-kenőssajtos kenyér zöldpaprikával és hideg tejjel.
Az "1"-es márkájú termékből soha ne vegyetek műzlit. Annyira szappanízű, hogy jobb lett volna, ha inkább zuhanyzok vele. Nagy nehezen legyűrtem, de még nem vagyok a helyzet magaslatán.

Ilyen időt kaptam le reggel a telefonnal (hogy művészi tehetségemet fityegtessem):





A biciklijavítás szombatró holnapra maradt, ezért viszonylag korán fogok kelni. Délután végre meglesz az első pincérképzésem Debrecenben. És akkor már csak 30-40 marad.

Most erő, fog, ágy. Pá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése