A Biharkeresztesi úttól eltekintve egész vasárnapiasan telt el ez a vasárnap. 11-kor keltem a tegnapi éjszakázás után. Biharkeresztes után pedig punnyadtam. Netezgettem, Poppertől meghallgattam a "Részemről mondjunk mancsot" című hangoskönyvét, melyből nagyon érdekes dolgokat tudtam meg az állatokról, azok pszichológiai vonatkozásairól. Tudtátok például, hogy a delfin, ha fuldokló embert lát, megpróbálja a part fele sodorni.
Próbáltam valami játékban elmerülni, de nemigen jött össze. A GTA 4-et letöltöttem, feltelepítettem, de nem ment jól, valamit rosszul csináltam, agyon volt komplikálva a kötelező internetes profil regisztrálásával, meg akadozott is, úgyhogy feladtam, elment tőle a kedvem. Beraktam még pár játékot tölteni, de csak egy jópofa kis labdalövögetős-betalálós-színbontós játékot találtam "Zuma's Revenge" néven. Azzal elvoltam egy óráig, aztán mindenféle zenét hallgattam. Találtam egyet, azt hittem, eldobom az agyam, figyeld: Casal Rock - Highway to Hell (nyugdíjasok...).
Megpróbáltam a számot elgitározni (mármint az eredetit) és, hát elég nehéz a ritmust is dobolni, gitározni, meg énekelni egyszerre, nem úgy, mint egyéb dalok esetében. A gitár legtöbbször félütemekben szólal meg, azt pedig dudorászás közben legtöbbször elrontom, tehát a ritmus összedől.
Feljöttem fekvőtámaszból 4 napi elmaradásra. Az utóbbi négy napban esténként vagy 230-at lenyomtam, meg is érzem rendesen.
A mai finomság sonkás makaróni volt finom tejföllel.
Holnaptól kemény meló egész héten, úghogy most alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése