Turistabőrben

A gyaloglás megvolt. Minimum 20 km-t gyalogoltuk Pisában, ebben a Csíkszereda méretű városban. A legfeltűnőbb dolog az volt, hogy sok a bicikli. Ezt már akár tegnap este is észrevehettem volna, de azt hittem, hogy csak az állomás körül van ez így. Hát nem. A belvárosban annyi bicikli van egy-egy tárolóban, hogy már nem is fér, pedig húszméterenként vannak jó sok férőhelyes bicikliparkolók. A másik érdekesség a biciklikkel kapcsolatban, hogy nagy, masszív láncokkal vannak lekötve, amelyeken legtöbbször piros műanyagburkolat van. Helyenként lehet látni olyan bicikliket, amik már minimum két telet átéltek mozdítatlanul.
Ahogy a csodák tere fele közeledünk, lépten-nyomon megrohannak minket a néger óra-, esernyő- és papírzsebkendőárusok és arra kérik az arra járót, hogy támogassák Afrikát a portékájuk megvásárlásával. Akadnak még két-, négy-, és nyolcszemélyes biciklikölcsönzők is útközben.
A város lényege: a Piazza dei Miracoli. Csoddálatos. Olyan, mintha a három híres épületet (torony, dóm, és a kápolna) habkőből lenne építve és alig pár tonnát nyomna a súlya. Persze mindegyik márványból épült és a súlyát meg nem saccolom. Ami mégis az előbbi benyomást keltette, valószínűleg a nagyon aprólékos kidolgozásnak volt köszönhető. A dóm kapujának domborműve annyira meg volt munkálva, hogy valódi 3D-s avatar-élményt keltett a nézelődőben.
Na, de kezdjem a toronnyal. A tényleg dőlése elég meredek. Majdnem 5 fokos. Ha csak úgy elképzeljük azt az 5 fokot, úgy nem tűnik olyan soknak, de inkább látni kell. Rengetegnek tűnik az az öt fok főleg akkor, mikor benne jár a nézelődő. A több, mint nyolc évszázados belső csigalépcsők hol jobb, hol bal oldalt vannak megkopva attól függően, hogy épp a torony melyik felében van, melyik oldalát kell tapossa az ember ahhoz, hogy a dőlésszöget kiegyensúlyozza. A tetején az az 5 fok már határozottan sok. Nem kell sokat tenni ahhoz, hogy leessünk a tetőről: csak a dőlésszöget figyelmen kívül hagyva el kell indulni a toronytető lejtőjén és máris átfordultunk a korláton a 60 méteres mélységbe.
A kápolna hatalmas. Az ajtaján kívül még van mit nézni rajta. Belül a kazettás mennyezet jó vastagon arannyal van mázolva. Belső magasság 30 m körül van, tele van csodálatos óriásfestményekkel és a kupola belső festése (40 m-es belmagassággal) 3D-s élményt nyújt. Vannak benne továbbá házmáretű szobrok, templom méretű oltár s ilyen apróságok.
A dómba nem mentünk be. Úgy gondoltuk, 15 Euro elég volt a ferde toronyra. A téren a kofákat kb úgy kell elképzelni, mint nálunk Korondon annyi különbséggel, hogy itt kedvesebbek. Mondjuk, az áru giccs-jellege is kicsit az otthoni felett áll.
Az utcák keskenyek, de olyannyira, hogy a szemlélődő néha azt hiszi, csak kapuallj, holott egy igazi hosszú utca rejtőzik a sarkon túl. Néna még az első pár méter boltíves tetőzettel rendelkezik. Ehhez igazodva sok a kisautó és a nálunk már forgalomban alig látható háromkerekű kóberes motorbicikli. Jópofa járgányok. Biciklisek sok helyen keresztbe-kasul, utcán-járdán, de dudaszó ritkán hallatszik. Nem azok a fajták...
Holnap korán irány Firenze, a Európa kultúr-fővárosa. Vonattal mindössze egy óra és 5,5 Euro. Ott folytatódik a láblejárás.Finom volt a hidegkaja, amit jó drágán a helyi legolcsóbb bótban vásároltunk. Most a szokásos dolgok, aztán ágy.