Futáás!

Tegnap kigondoltam, hogy részt fogok venni a Czárán Gyula teljesítménytúrán április 24-én. Köszönhetem ezt "E"-nek, aki eszembe juttatta. Nade az is eszembe jutott, hogy milyen keservesen sikerült eddig (két alkalommal) teljesíteni a távot. A túra útán legalább egy hónap volt a regenerálódás csontilag, meg izomilag. Most ennek megpróbálom elejét venni és rendszeresen fogok szaladgálni napi 5 km-t, hogy szokjam.

S akkor elérkeztünk a címhez: ma megvolt az első alkalom. Hullott a hó, sáros volt kint az idő, mindenki subába járkált, de nekem olyan jól esett szaladni, mintha a éppen hawaii-i tengerparton merítettem volna a testem égszínkék tengervízbe. Leszaladtam a távot, mikozben ilyen zenéket hallgattam. Jó, mi?
Rég nem szaladtam, csak a biciklizésben van valamiféle kondim, ezért nagyon megdolgoztak szegény nemigen használatos lábizmaim. Holnap estére várható izomláz úr. Remélem, nem jön többedmagával, mert ettem cukrot s ittam jó sok magnéziumot, hogy kényeskedjek kicsit.

Főztem puddingos-mézes-fahajas almalevest, ami finom volt s maradt még belőle két napra.

Esztétikai élményként fogadjátok, hogy naponta több esztétikai élményre való dolog eszembe jut, de sose jegyzem le azzal nyugtatván magam, hogy ó, hát ez olyan fontos és meghatározó része életemnek, hogy úgyis bármely pillanatban eszembe jut. Hát nem.

Most szokásos, s aluszás. Szai! (japánul)
S menjetek el ezt megnézni.