Pihengetős vasárnap

A nap teljes mértékben az ellazulásé volt kivéve a futást, hasizmot és a nemsokáa következő fekvőtámaszt.
Volt "P"-"E" DJ által vasárnap délutáni lazulós zenehallgatás, majd filmnézés digitális többesszámban. Kicsi honfoglaló is bezavart a képbe, de az még a délelőtt folyamán.

Most épp a pulzusmérő órákat nézegettem és arra jutottam, hogy, majd, ha sok pénzem lesz (ismerős, mi?), akkor veszek egy olyan pulzusmérő órát, ami sebességet, magasságot, időt, kalóriát, zsírégetést stb mér. Nameg, persze pulzust is. S csak 450 Euro. Még jó, hogy lehet kapni. Itt van őkelme, lehet tanulmányozni.

A futásban egyre jobb leszek. Ma is, akárcsak tegnap, négy másodperccel javítottam az időmön. Ha így megy, két hónap s világrekordot futok. Persze.
Izomlázak elmúlófélben vannak, megadták magukat. Észrevették, hogy semmi értelmük jelenlenni.

Mai nap nagy boldogsága, hogy, ha minden igaz, jövő héten (márc. 29.) megyek Ausztriába s ott jópár napot ülök s megtapasztalom, milyen nemitthon. Hurrá. Részletekről majd.

Érdekesség: szeretek mindenféle szirszar dologról statisztikát vezetni. Ez azzal kezdődött, hogy hajdanán, mikor még talán alig voltaam iskolás, mamámnál minden nap lemértem a naposcsibék súlyát, táblázatot vezettem róla és megpróbáltam kimutatni, melyik nap fejlődtek leginkább, mivel érdemes őket etetni. Vagy a napi tojástermelést jegyeztem fel és azt próbáltam statisztikailag kimutatni, hogy melyik nap kedvez inkább a tojás tojásban. Aztán még: napi hőmérsékletek számigálása, távolugrásom fejlődése, messzedobás, messzepisilés stb. Grafikont nem vezettem, mert anélkül is ment a dolog (jówicc. asse tudtam, eszik, vagy isszák).
Később ez a késztetésem többek közt a kosaraskártya gyűjtésben valósult meg. Annyit vásároltam belőlük, hogy már nem azt néztem, mi nincs meg a 240 darabos sorozatból, hanem, hogy melyik hányszor van meg, melyik kártya a leggyekrabban előforduló és, hogy hány százalék az esélye annak, hogy a következő csomagban megtalálom valamelyik gyakori kártyát. Lassanként a kosaraskártya maga háttérbe szorult, csakis statisztikai adat tárgyává degradálódott. Ezekről már grafikon is készült. Persze ez csak az olcsó, a gyergyói "Tutun"-ban kapható kosaraskártyákkal volt így. A többiek aranyat értek.
A statisztika-kényszer ma is jelen van, aki nem vette eddig észre, annak majd egy következő bejegyzésben...

Finom volt ma a sonkás rizs ebédre.
A hét kemény lesz, indul a szezon, munka lesz dögivel. Végre.

Most a szokásos, aztán alsz.
Snecsakén.