Tegnapra sikeresen megtaknyosodtam s felforrósodtam. Ma reggelre már sikeresen elment az étvágyam, égett a gyomrom és szédültem, de ez többnyire a kevés alvásnak is betudható. Fél nyolckor feküdtem, tízkor keltem... azaz költött a diszpécser azzal, hogy vihetem is a rendelést. Asse tudtam, hol vagyok. Aztán valahogy összeszedtem magam, ettem pár falás lekváros kenyeret s adjad neki. Jaj, de nehéz volt. Jól felgyűltek a rendelések, én pedig a betegségtől leverve elég nehezen tudtam kihozni a legjobbat magamból (hacsak a lekvároskenyeret nem próbáltam volna visszaöklendezni). Volt kint vagy két fok reggel. Minden esetre két óra magasságában teljesen elmúlt a lázam, már csak taknyoltam. Beszéltem egy új futárral, "N"-nel, aki mától be is állt, úgyhogy én két órával zárás előtt végezhettem.
A lázmentes állapot sajna nem tartott sokáig, mert most kicsit megint magasabb a hőmérsékletem, de még tűrhető, csak amolyan pozitív irányű hőingásnak tekinthető.
Mivel gitáromat "K" csiklandozza odahaza (otthon otthon), ezért most a szájharmonikára tértem át. Az az baj vele csak, hogy azokban a dalokban, ahol modulálnak, nemigen tudom (még) hasznát venni, mert ő csak a C dúrt tudja. Majd kialakul.
Estefele "L'art pour l'art" maratont tartottam. Óriási, amit művelnek. Kedvencem ez.
Finom volt a tükörtojás. Most még egy lekvároskenyér, aztán erő, aztán kényelmetes aluvást. Minden jót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése