Megindult. Szerre hívnak telefonon, hogy ezkell, azkell, javítani kellene, tavaszi revízió, nyócas van benne s társai.
Ma annyira hétfő volt, hogy nekifogtam egy biciklinek de azt se fejeztem teljesen be, inkább kitelepettem a Gekkó sörkertjébe s egy melegszendvics mellett honfoglalóztunk közössen a barátokkal. Hát igen, így könnyű. Holnapra viszont van elég meló, úgyhogy este meglesz a "ma sem voltam fölösleges" érzés. S az dejó.
Alakul az ausztriai út. Tervbe vettük Bécs és a schönbrunni kastély megtekintését, hogy, hamár arra járunk, akkor miértis ne? Linz, ahová tartani fogunk, Gyergyótól kilométerbe ezeroda, ezervissza. Még tekintgetek a héten a Wikipediára, háha belefér még ez-az az útba, bár igaz, jövet is kell maradjon látnivaló.
A futás kezd határozottan alakulni. Igaz, egy másodperccel gyengébb volt a tegnapinál, de na. Új hét, új zenék, nem volt, mihez viszonytani satöbbi mentegetődzés...
Érdekességképp olvassátok a tyúkodvar filozófiáját, amit másodikos koromban gondoltam ki a tyúkketrec palatetején. Úgy kezdődött, hogy dobáltam a kukoricaszemeket a tyúkoknak és elgondolkozdam azon, hogyan tudatosulhat a tyúkokban az, hogy valahonnan ennivalóhoz jutnak. Aztán tovább szárnyalt az agyam. Hogyan láthatják, minek képzelhetik mamámat, aki nekik minden nap enni ad. Hogy tekintenek a macskára, aki naponta elszaladgál köztük. Milyen lényeknek látják a szomszédos baromfiudvar libáit, amik valamilyen szinten hasonlítanak hozzájuk.
Ezekből az eszmefuttatásokból próbáltam levezetni, hogy hogyan látják a tyúkok a gondviselést, az Istent, a félelmet, magasabb intelligenciát. Gondolkaodjatok ti is. Érdekes.
Finom volt a lekváros laska, meg a fokhagymás sonka teával.
Most hasizom + fekvőtámasz + fogmos + alusz, vagyis a szokásos.
Szeressétek egymást szeretettel, pá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése