Zizomláz bácsi

Megérkezett számításaim szerint. Többedmagával. Szikrázott a szemem, míg rendesen bemelegítettem, de megérte, mert jól esett ismét a szaladás, nameg így az izomláz is hamarabb elmúlik. És érdekes módon most még hamarabb le tudtam futni a távot, mint tegnap. Ma ugyanis 23 perc helyett 22 alatt sikeredett. Talán a jobb klíma, a kevesebb ruha és a terep ismerete is számított, de az is lehet, hogy valamelyik időt félremértem. Remélem, nem a mait.
Karóra híján az időt az MP3 lejátszó segítségével úgy számítottam ki, hogy megjegyeztem, melyik dal melyik részleténél érkeztem a lépcsőház elé és itthon később kalkuláltam ki, hogy az addig hány perc. Na. Szegény ember vízzel főz, de az óravásárlást is mindenképp megejtem a héten. Ha lehet, valami kalóriaszámlálóst vennék, hogy legyek én is kicsit sznobabb.
Még a futkorászáshoz tartozik, hogy megtaláltam a három évvel ezelőtti futás-nyilvántartásomat az interneten. Itt van pl. annak idején a 2007. januári statisztika. Lehet böngészni, dícsérni, blamálni:

Hogy most hol futok, azt az alábbi térképen láthatjátok:

A távot lemértem (odavissza kell számolni) és összesen 4,2 km. Ez jött össze eddig 22 perc alatt, ami hihetetlenül gyenge eredmény a régiekhez viszonyítva. Remélem, egy hónap múlva már belül leszek a 17 percen. Vagy még mindig nincs jól lemérve valami...

Ma még tanulás is megmutatta magát és értelmezte számomra a rum, whisky, brandy, pálinka satöbbi fogalmát. Már tudom, miből, mit, hogyan csinálnak és mihez isszák előszeretettel.

Finom volt a sonkás makaróni az alma(puding)levessel. És a futkorászás hatására ma a mindent összevissza-evés is szintén előnyömre vált, ugyanis le vagyok fogyva 73 kiló alá. A fogyás Pisában kezdődhetett a sok járkálás miatt és itt folytatódhatott talán a rövid taknyolás közbenjárásával, amit nemtommi követett, de az a lényeg, hogy "sikeresen" leadtam 3 kilót. A futás így nem csak a túrára való felkészüléshez és az egészséges életvitel felállításához szükséges, hanem ezzel együtt a meghízáshoz (értsd: súlynövelő izomgyarapodás) is. Ha farkaséhes vagyok ugyebár, akkor nincs mese, enni kell!

Volt ma még hasizom, hogy nehogy már csak tizenhat helyen legyen a testemben izomláz. A programsort ti is nyugodtan kipróbálhatjátok, csak 8 perc és megmozgat mindent rendesen.

Az esti jó hangulatot egy csomó, jobbnál jobb énekes biztosította "P" és "E" DJ közbenjárásával, minek hatására muszáj volt táncraperdülve énekelni. Van, mikor túl jó kedve van az embernek. Ilyenkor egyet tehet: megőrzi. Na, én azon vagyok, de már aluvásra jár az idő, úgyhogy legfennebb álmomban folytatom.

Viszont nem szabadultok még tőlem, ugyanis jön a esztétikai élmény. Ez tegnap éjjel jutott eszembe és hibáimból tanulva gyorsan le is jegyeztem, hogy ma fennen hangvétellel közzétehessem.
Arra gondoltam ugyanis (ami majd' minden blogíróban megfogalmaszódik), hogy milyen érzés lesz majd, mikor 10-20 év múlva vissza fogom olvasni a blogomat és látom a mostani bejegyzéseimet és hát a jövőbeli nagy művelt és irodalmár fejemmel eléggé gyerekesnek, erőltetettnek, mulatságosnak fog tűnni ez a jelenlegi írásmódom. Na. Azt üzenem annak a magamnak a jövőben, hogy nyugodtan bekaphatja.

Aviszon'látásra!