Netfüggés

Ma este csak két órára vették el a netet, de közben legalább háromszor jött, hogy megnézzem a leveleimet, fellépjek messengerre, vagy maghallgassak a YouTube-n egy dalt. Majd' egy órán keresztül próbáltam megjavítani sikertelenül. Aztán nehéz volt tudomásul venni, hogy, ha nincs internet, akkor a fenti késztetések nem érik el céljukat. Valmi ahhoz hasonló érzés ez, mint mikor megnézznénk a karóránkon, mennyi az idő, de elfelejtettük, hogy már nem működik.
Na, így jártam ma este, úgyhogy nekifogtam filmezni: The Book of Eli. Ahhoz képest, hogy 720-as felbontással reklámozzák a torrenten, elég szar minőségű. Végülis igazuk van, 720-as felbontással vették fel a moziban a filmet (tehát mozis felvétel), de ezt az egyszeri torrentező persze, hogy úgy értelmezni, hogy 720-as BluRay... hát nehéz ezt a technológiát utolérni még nekünk, fiataloknak is.

Miután két órán keresztül túrtuk a netet "K"-val, hogy hol lehet jó biciklikölcsönzőt találni Bécsben, és, miután találtunk is egy megfelelőt, és, miután levél is fogalmazódott nekik ékes német nyelven, hogy "jövünk, várjatok", na mind ezek után határoztuk el, hogy mégis inkább viszünk magunkkal biciklit, mert az sokkal egyszerűbb, nameg bőven el is fér az autóban.
Így tehát ma megtisztítottam a futárbiciklimet (ez lesz az egyik), holnap pedig becsületesen összerakom a túrázós-versenyzős biciklimet (az lesz a másik). Az otthoni túrabiciklit egyelőre békénhagyom. A jövő hét tehát nem csak Ausztria, hanem bicikli téma is.

Új, tömör és teljes értékű bekezdés: megindultak a rohadék szúnyokok. A többit inkább magamban...

Finom volt a virsli, amit már én "is" régóta kívántam.

Végre sikerült kikalózkodnom a Windows 7-em regisztrálását és most teljes jogú felhasználó vagyok (persze feketén). Tudom változtatni a hátteret és a témát és még sok vizuális elemet. Korábban is megcsinálhattam volna.

Mai tudnivaló rólam: szeretem a modern technológiát. Igaz, a "modern" kifejezés relatív, de emitt mindjárt magyarázom is. Az első ilyen élményt talán egy németországból származó, egyszerű kék digitális, öv nélküli sportkaróra nyújtotta, amit mamám kapott ajándékba. Öt éves lehettem, de az órát csak mamám jelenlétében érinthettem meg. Túl értékes volt, hogy csakúgy egy gyerek kezébe kerüljön.
A következő emlékezetes élmény (több digitális óra és játéklaptop után) az első mobiltelefonom volt. Imádtam, ahogy este a sötétben, bárhol, bármikor unalmamban előszedhettem, és játszhattam rajta, telefonálhattam, SMS-t küldhettem vele vagy csak épp világító eszköznek használhattam. Megbecsültem. Néha csak néztem, milyen szép a formája, milyen szépen világít, egyszerűen, milyen modern.
Szerettem olyan komótos megbecsüléssel kezelni és tekinteni rá, mint falusi öregember a fa árnyékában az uzsonnájára.
A későbbi modern eszközök iránt érzett vonzalmam már - mondhatni - azonos szintű. Legfejlettebb dolog a laptopom, amit persze nagyon szeretek, de néha egy egyszerű folyékony kristályos karórára ugyanakkora csodálattal tudok tekinteni, gondolván magamban: "az igen. Milyen messze áll ez a természettől." Hangulat kérdése.

Ennyi mára. A szokásos és fekszem is, mert holnap eseménydús napom lesz. Este majd beszámolok. Addig is, ahogy Fábry mondaná: "ne feledjétek: kezeket a paplan fölé; Beethoven a zene Mozartja; és ne igyatok mosatlan gyümölcslevet."
Tső!