Hozzá kell tenni, hogy laza is volt. Egy óra tájt mentem be ugyanis dolgozni, úgyhogy a délelőtti állapotom lustának mondható. A munka három bicikli megjavításában merült ki, melyeket már régebben félig felpofoztam, ma, tehát sikerérzettel fejezhettem be a pár órás műszakot. Itthon elkészületett egy fíínom sonkás laska (figyelitek az újítót). Itt megjegyzendő, hogy a sonkás laska finomsága - akárcsak majd' minden ételé - egyenesen arányos az éhség fokával. Ma tehát nagyon jól esett. Utána kis tengés-lengés az interneten; magyar örökzöld slágerek hallgatása hálózatban, majd szaladgálás következett. Itt most új fejezet szükségeltetik.
Első nap, hogy "An" szobatársnőmmel szaladtam. Mindig boldogsággal tölt el, ha tetteimmel valakit jó irányba tudok sodorni (jó, persze lehet, hogy úgy is neki kezdett volna szaladgálni, ha más nem ösztönzi, de most ne vegyük el ezt a kis örömet Petitől).
Együtt melegítettünk be tehát és együtt is szaladtunk. Annak érdekében, hogy neki is jobban teljen a szaladás, feladtam a rekordhajhászatot és vele együtt kocogtam, amit nem bántam meg, ugyanis a lassú kocogással olyan izmok fejlődtek a lábamban, amiknek a létezéséről nem is volt tudomásom. Leszaladtuk-kocogtuk-sétáltuk a távot fél óra alatt és megvolt az öröm (meg a szitkozódás). S a zuhanyzás s az illat s a pihenés, sőt, egyáltalán a létezés öröme (leginkább másik részről, ugye).
El kell mondjam, amit általában a bejegyzéseimben nem emlegetek, hogy akárcsak a fekvőtámaszok, az angol olvasás is teljes mértékben szokásossá vált. Vagy este, vagy reggel, vagy esteisreggelis olvasok egy-két oldalt angolul. A haladás magáért beszél: már néha élvezem is amit olvasok anélkül, hogy koncentrálnék a fordításra. Jó érzés. Ajánlom kipróbálni.
Az "esztétikai élmény"-, vagy "érdekesség"-lista egyre bővül, tehát nem lesz baj az elkövetkezendő bejegyzéseimben egyet-egyet kifejteni. Mai lecke legyen a:
"Mijét ne becézzük a nőknek; avagy bóklecke tahóknak":
Megfigyeltétek ugye, ha valaki egy nőnek bókol, sok esetben becézi valamijét: "kérhetem a kis kacsóját?", "köszöntöm kegyecskét", "hej cica, eszem azt a csöpp, kis szád", "kis galambom", "kisangyalom" stb. De vigyázat, ez pár testrészre nem vonatkozik: szem, mell és agy (az imént említett "tartozékok" esetleges, kíváncsiságból való becézése esetén a szerző semmilyen féle felelősséget nem vállal a következményekért!!!) Képzeljétek a következőt: "jaj, hölgyem, imádok abba a gyönyörű, pici szemébe tekinteni", "oly gyönyörűen libbentél ki a konyhából azzal a kis melleddel" vagy "jer hozzám feleségül, de fontold meg jól a kicsi agyaddal".
Tehát fontoljátok meg, kinek mijét hogyan dícséritek.
Erről jut eszembe egy karácsonyi witz: mit mond a tömeggyilkos Mikulás? - Ami a szíveden, az a szánom! wwwáhháhááá :D
A kerek napot zárom a szokásaimmal.
Üdv mindenkinek, főleg aki olvassa!
Ja és a nap zenéje: Valahol Európában - A zene az kell. S belőle az idézet:
"Köztünk minden ember más,
különös és sokfajta szokás.
De, hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák".
Fentebbi idézetet küldöm a bosszúállóknak és a nehezen felejtőknek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése