2010. január 23., szombat

A relatív idő

Azt mondják az okosok, hogy az élet értékelhető hosszúságát nem a napok száma, hanem a boldog pillanatok összessége határozza meg. Ez valahogy így van kicsiben is, vagyis napra levetítve.
Ma sok boldog, vagy legalább emlékezetes dolgot nem cselekedtem. Az ilyen nap valahogy elvész. Jó, igaz, tanultam angolt, meg összeállítottam az önéletrajzom, hogy legyen meg a továbbiakban, mégis a mai nap legfontosabb mozzanata egy amúgy teljesen fölösleges dolog volt: készítettem egy csillárt szórólapokból. Valószínűlleg túlságosan pihent vagyok, hogy ilyenekkel foglalkozom, de lám, így visszatekintve a napra, mégiscsak volt valami értelme. Ő az:



Ja, és még egy hasznos dolog. A blogmellékleteimhez írtam egy új cikket a húslevesről. Akinek van kedve, főze meg. Majd kérem a beszámolót.

Volt ma még swingkutatás: Helzapoppin', Fast Swing Dance, Chambermaid Swing, Libella Swing, Sing Me a Swing Song, Swing that Music. Jó zene, feldobós fajta.

Finom volt a húsleves, de volt estére gesztenyepürés-tejfölös kenyér, hogy változzon.
Sajnos még a hajópincér-től még nem telefonáltak. Azt mondták, max jövő hét. Remélem, úgy lesz. Jussak már egyről a kettőre.

Most már késő van, jön az álom, úgyogy állok elébe. Pá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése