Ez legtöbbször így jön össze. Ma is nekifogtam, hogy akkor csináljam meg az Iron Bike-on elromlott tárcsafékemet és, na mi derül ki? Hát az, hogy az olajból kifolyt egy jó adag és a fékpofákról letörött, vagy teljesen lekopott az anyag. Magyarul: olaj kell bele és új fékpofák, ellenben használhatatlan. Na, és mi tett igazán boldoggá? Az, hogy itthon nem lehet kapni ilyen fékpofát.
Hogy is lehet akkor mégis valahogy úgy megoldaani, hogy legyen fékem? Nagy szerencsére "Z" barátom kisegített és megcsinálta otthon a fékolajat, de fékpofával ő sem rendelkezett. Három megoldás maradt hát: elviszem egy autószerelő műhelybe a maradványokat, hátha raknak rá anyagot 2-3 óra alatt; vagy elgurulok "J"-hez, aki megígérte, hogy holnapra előszed néhány fajta fékpofát, hátha talál valamelyik közülük; vagy, ha minden kötél szakad, veszek Kolozsváron hazafele menet, feltéve, ha kapok.
Így tehát a biciklivel. Ja, s vettem egy kulacstartót, mert a régi nagyon felháborított.
Voltam Mountain Riders megbeszélésen, ahol meghallgattam a jó Iron Bike-os történeteket, amit nekünk nem volt szerencsénk átélni, majd megtudtam, hogy jövő szombaton lesz egy jó verseny Szatmár mellett. Arra mindenképp el kellene menjek. Az is ilyesmi táv lesz, mint a holnaputáni: 74 km.
Finom volt a rizses sonka.
Holnap lesz megint rohangálás ideoda, ahogy az verseny előtt szokott lenni. Ez már csak ilyen. Máskor valahogy korábban nekifogok a dolgoknak, mert így mindig drágábban jövök ki s szarabb lesz a megoldás.
Mai érdekesség, hogy mennyire szerettem/szeretek a szekrényben ülni. Ezt kiskoromban gyakoroltam sokat, de tegnapelőtt, mikor takarítottam a szekrényem és már csak pár dolog volt az alljában, s lültem oda, hogy rendezgessem a cuccokat, ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy beüljek a szekrénybe és magamra csukjam az ajtót. Hű, nagyon jól esett. Jó sokáig ott üldögéltem. Eszembe jutott, milyen profi módon csináltam ezt gyerekkoromban. Vissza kell térjek a régi kerékvágásba :)
Mindenkinek lyóccakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése