Itt vagyok Váradon. A hazaút (ide) érdekes volt. Előszöris: nemmessze Szentgyörgytől, de már a Bogáti erdő után egy hosszú, egyenes útszakaszon láto, hogy vészjelez egy autó az út szélén, de eléggé furcsán van megállva. Majd, ahogy közelebb érek, látom, hogy az ót mellett a rétről négy kerék kandikál ki s hát, ahogy jobban lenézek az útról, észreveszem a fejjel lefele fordult kisbuszt a kisebb csoportot, ami éppen kászálódik ki belőle. Lelassítunk, megkérdezzük, "toate e în ordine?". "Da", mondják szomorkásan, úgyhogy lassan továbbhajtunk. Felrázó utazásuk lehetett szegényeknek...
Már elhagytuk Kolozsvárt, mikor látom egyik falu kanyarjában, hogy négy gumi gurul velem szembe a tömött forgalomban. Autó nincs, csak négy gumi. Aztán kiderült, hogy az egyik autó csomagtartója felnyílt s onnan szotyogtak ki egyszerre a gumik s ügyesen, mint aki az utat tudja, elindultak visszafele a lejtőn.
Következő: néhány kilométer múlva látom, hogy olyan furcsa az a kamion, ami jön szembe és, hát, na miért volt az? Hiányoztak az ablakai s fél oldala össze volt törve; a sofőr pedig csuklyával, télikabátban vezetett.
Aztán nemsokkal várad előtt ment még egymásba két autól, de ott sem volt nagyobb baj, csak kellett karülgetni az üvegszilánkokat.
Ezen kívül (vagy akár ezekkel együtt is) egy általános hazaútnak könyvelhető el a mai utazgatás.
Pár nap kihagyás után pedig dejó ujra netezgetni s blogokat olvasgatni s írogatni. Remélem, mindent jól tálaltam, merugye, az fontos s sok múlik rajta, hogy jó, vagy rossz... :)
Finom volt az otthonról hozott csirkemell laskával.
Üdv mindenkinek s bocs, hogy kicsit elmaradtam a bloggal, de hát na. Most megvan.
Pápá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése