Az új családtag

Bringáim családjának új tagja lett. Ma reggel elmentem Biharpüspökibe az "öreghez" bringát venni. Üdvözlés után egyből feltessékeltek a padlásra, hogy onnan válogassak. Erre persze én itthon számítottam és vittem magammal fejlámpát, tudván, hogy odafenn nincs villany. Ahogy felmásztam a létra-lépcsőn fel is csattintottam a világító szerkentyűt a fejemre és fél órán át kerestem ki kb 500 bicikli közül, hogy melyik a nekem megfelelő. Eleinte két Peugeot márkájúvaal szemezgettem, de nemigen jöttek be, míg végül megpillantottam a legnagyobb kupac legallján a nekem valót. Egy Specialized Crossroads márkájú biciklit. Olyan lehetetlen helyen volt, a padlás annyira alacsony részén, annyi biciklivel betakarva, hogy majdnem egy órámba került, míg ki tudtam halászni onnan.
Hát elég ramaty állapotban volt szegény, de engem úgy igazából a váz érdekelt, az pedig meglehetősen jól viselte a gyűrődést. Így nézett ki:
Leviszem "P"-hez, az eladó/szerelőhöz, kérdem mennyi. Aszondja, 30 Euro. MIVAAN? Nem jött, hogy higgyem. Hámondom, ennek semmije se jó, csak a váz s az első kerék. Na jó - mondja -, akkor 20. S végül 17-ért elhoztam. S még az is sok volt érte, de végülis nekem csak a vázra, a kerékre s még pár kis dologra lesz belőle szükségem, azt meg máshol se kaptam volna meg olcsóbban.
Na, a bicajt egyből be a műhelybe autókáztam s ott jó két órámba került, míg taljesen szétkaptam s még jó négy órámba, míg a fölösleges részeket lefaragtam, lecsiszoltam róla. Már csak a féktüskék vannak hátra. Végül így nézett ki a váz:
Holnap majd folytatom a szerelést/csiszolgatást, mert így is majdnem tizenegyre értem haza.

Weboldallal nem haladtam semmit, viszont megírtam a túrabeszámolót, amit majd linkelek, ha felkerül a Mountai Riders honlapra. A mellékletes beszámolót majd csak akkor, ha lesznek képek hozzá.

Finom volt este a kakaóba aprított kenyér.

Érdekesség, hogy így, hogy megírtam a túrabeszámolót, biztos, hogy legalább kétszer jobban fogok emlékezni a túrára, mint írogatás nélkül.

Előjött az izomláz, mindig másnap estére szokott. S jaj, mennyire nem kívánom ilyenkor a fekvőtámaszt.

Ennyit mára.
Pá!