De nem azért, mert Kirulyfürdőn be van vezetve, hanem azért, mert Csíkban vagyok. Nade miért is? Hát elmondom, a következőképp történt:
Mivel "H" tegnap éjjel szólt, hogy nem velem jön, hanem valaki mással, ezért én korábban tudtam indulni, mint délután három. Így történt, hogy délután ötkor már édasanyámnál voltam Boldogfalván.
Füles annyira örvendett nekem, hogy véletlenül majdnem lekarmolta a fél pofám és összetaposta a vállamat. Alig lehetett lecsillapítani szegényt.
Finom volt a fokhagymás leves, amivel édesanyám várt. Én felszereltem a biciklijére az ajándék kilométerórát s nemsokára indultam is tovább Kirulyfürdőre, ahol, ugye, a Tusványos szervezőgyűlés zajlik.
El is értem a kirulyfürdői letérőig, Moha bá (GPS) hűségesen mutatta az utat, nemsokára beértem a kísérteties, lepukkant kempingfalvacskába, ami ilyen esős-ködös időben nagyon horrorisztikusan nézett ki.
Kb. este nyolckor érkeztem erre a nyomasztó helyre s még nem tudtam, mennyit fogok itt kacskaringózni, szitkozódni, míg végül mégiscsak feladom és Csíkszeredának veszem az utamat.
De hogy is történt ez? Ahogy beértem a kis falvacskába, egyből keresni kezdtem a szervezőgyűlés helyszínét. Persze mindenhol csend és hullaszag. Csepergett az eső, este nyolc volt, kezdett leszállni az alkony és gyűlt a köd. Egyik lehetetlen útról a másikra tévedek s néha látok valamelyik ház kertjében egy embert s kérdem, nem-e látott errefele valami fiatalokat gyűlni. Legtöbben láttak, de mind félrebeszéltek, mert utasításaikat követve sem mentem semmire. Végül, mikor már megtettem az erdős, hegyes völgyes terepen vagy harminc kilométer szekérutat 15 km/h-s sebességgel, úgy döntöttem, hogy mostmár nekiállok és elkezdek jelet keresni, hogy valakit fel tudjak hívni a társaságból, mert eddig nem sikerült.
Majdnem visszaértem a főútig, míg találtam másfél csíknyi jelet s háromnegyed óra múltán rájöttem, hogy fölösleges kínlódni a társaság felhívásával, mert többnyire senkinek nincs onnan jele.
Ekképp történt, hogy eljöttem "H"-hoz Csíkba s most innen írom a bejegyzést. Majd holnap újult erővel nekifogok a kirulyfürdői keresgéléshez.
Érdekesség, hogy a mai keresgélésem folytán olyan terepre tévedtem, amit általában horrorfilmekben lát az ember: egy temető mellett haladtam el a nagyon rossz minőségű szekérúton tízzel; este fél tíz lehetett, a köd félig leszállva, esik az eső, szürke az ég, sehol egy hang, csak a motorzúgás. A jobbról, a temető mögött valami lerohadt házak sötét ablakokkal, balról gyanúsan tekintget rám az ázott erdő a domboldalról. Hát valahogy nem szerettem volna akkor, ott lerobbanni. Megjegyzendő, hogy a három óra alatt, amit Kirulyfürdő kísértetfalvában töltöttem, összesen három emberrel s egy kisfiúval találkoztam...
Na, most beszéltem "K"-val, a szervezőgyűlésből. Végül valaki megkapta közülük a tíz SMS-em egyikét s valahogy jelet keresett s kb elmagyarázta, hol vannak. Holnap tehát újra keresgélés, de immár kicsit konkrétabb útvonallal.
Aljudatok jól, engem nem kell ringatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése